chapter 1
Ahasvérusnak a napjaiban – aki Indiától Etiópiáig 127 tartomány felett uralkodott –,
amikor ő a Susán fellegvárában lévő királyi trónján ült,
uralkodásának a 3. évében lakomát rendezett minden fejedelmének és szolgájának. Perzsia és Média hadseregének a vezetői, az előkelők és a tartományok fejedelmei eljöttek a lakomára,
és ő sok napon át, 180 napon át mutogatta nekik fenséges királyságának gazdagságát, nagyságának dicsőségét és pompáját.
Amikor ezek a napok elmúltak, a király 7 napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjének udvarában a Susán fellegvárában lévő egész népnek, a legkisebbtől a legnagyobbig.
Az udvart lenvászonból, finom gyapotból és kék szövetből készített függönyök díszítették. Ezek finom szövetből és bíborszínű gyapjúból készült kötelekkel voltak megkötve, és ezüstkarikákkal rögzítették őket a márványoszlopokhoz. Aranyból és ezüstből készített heverők is voltak az udvarban a porfír-, márvány-, gyöngyház és feketemárvány kövezeten.
A bort aranypoharakban szolgálták fel, és a poharak különfélék voltak. A királyi borból bőségesen volt, annyi, amennyit csak a király engedhet meg magának.
Az előírás szerint senkit sem kényszeríthettek arra, hogy igyon, mert a király úgy rendelkezett palotájának a tisztviselőivel, hogy mindenki annyit igyon, amennyit akar.
Vásti királyné is lakomát rendezett a nőknek Ahasvérus király házában.
A 7. napon, mikor a király vidám volt a bortól, azt mondta Mehumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtának, Abagtának, Zétárnak és Karkásnak – a 7 udvari tisztviselőnek, akik Ahasvérus király személyes szolgálatára álltak –,
hogy hozzák elé Vásti királynét királynői fejdíszben, hogy megmutassa szépségét a népeknek és a fejedelmeknek, ugyanis gyönyörű nő volt.
Vásti királyné azonban nem volt hajlandó jönni a király parancsára, amelyet az udvari tisztviselők közöltek vele. A király erre igen felháborodott, és haragra gyúlt.
Beszélt a bölcsekkel, akik jól ismerték a múltban történt eseteket. (Mert így került a király ügye azok elé, akik a törvényben és a peres ügyekben jártasak.
A legközelebbi tanácsadói Karsena, Setár, Admata, Társis, Méres, Marséna és Memukán, Perzsia és Média 7 fejedelme voltak, akik bejáratosak voltak a királyhoz, és a legmagasabb tisztségeket töltötték be a királyságban.)
A király ezt kérdezte: „A törvény értelmében mit kell tenni Vásti királynéval, amiért nem engedelmeskedett a parancsnak, melyet én, Ahasvérus király az udvari tisztviselők által adtam?”
Memukán erre ezt mondta a király és a fejedelmek előtt: „Vásti királyné nemcsak a király ellen vétett, hanem az összes fejedelem és az összes nép ellen Ahasvérus király minden tartományában.
Hisz minden feleség megtudja majd, hogy mit tett a királyné, és megvetik majd a férjüket, és ezt mondják: »Ahasvérus király megparancsolta, hogy vigyék elé Vásti királynét, de ő nem volt hajlandó odamenni.«
És azon a napon Perzsia és Média fejedelemnői, akik tudomást szereznek arról, hogy mit tett a királyné, beszélni fognak róla a király minden fejedelmének, és ez majd nagy megvetést és felháborodást vált ki közöttük.
Ha jónak látja a király, adjon ki egy királyi rendeletet, és foglalják azt bele Perzsia és Média törvényeibe – melyeket nem lehet visszavonni –, hogy Vásti királyné soha többé ne jöhessen Ahasvérus király elé. Helyette a király egy olyan nőt tegyen királynévá, aki jobb Vástinál.
És amikor a király rendeletét meghallják az egész birodalmában, mely oly hatalmas, minden feleség tiszteletet fog adni a férjének, a legkisebbtől a legnagyobbig.”
Ez a javaslat tetszett a királynak és a fejedelmeknek, és a király azt tette, amit Memukán mondott.
Leveleket küldött hát minden királyi tartományba, minden tartománynak a maga írása szerint, és minden népnek a maga nyelvén, hogy minden férj úr legyen a saját házában, és saját népének a nyelvén beszéljen.