chapter 9
A 12., vagyis adár hónap 13. napján, amikor eljött az ideje, hogy teljesítsék a király szavát és törvényét, azon a napon, amelyre a zsidók ellenségei vártak, hogy legyőzzék a zsidókat, épp az ellenkezője történt ennek, mert a zsidók mértek vereséget azokra, akik gyűlölték őket.
A zsidók egybegyűltek a városaikban Ahasvérus király minden tartományában, hogy megtámadják azokat, akik ártani akarnak nekik. Senki sem mert szembeszállni velük, mert minden nép félni kezdett tőlük.
És a tartományok minden fejedelme, a satrapák, a kormányzók és a király ügyintézői mind segítették a zsidókat, mert féltek Márdokeustól.
Márdokeus nagy hatalomra tett szert a király házában, és a híre bejárta az összes tartományt, mivel egyre hatalmasabb lett.
A zsidók kardélre hányták minden ellenségüket, és így ölték meg és pusztították el őket. Azt tették azokkal, akik gyűlölték őket, amit csak akartak.
Susán fellegvárában a zsidók megöltek 500 férfit.
Megölték még Parsandátát, Dalfont, Aspatát,
Porátát, Adáliát, Aridátát,
Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát,
Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének a 10 fiát. De miután megölték őket, nem zsákmányoltak semmit.
Azon a napon jelentették a királynak, hogy hány embert öltek meg Susán fellegvárában.
A király így szólt Eszter királynéhoz: „Susán fellegvárában a zsidók 500 férfit öltek meg, valamint Hámán 10 fiát. Vajon mit tettek a király többi tartományában? Mi a kérésed? Megkapod! És mit kívánsz még? Meglesz!”
Eszter erre így felelt: „Ha jónak látja a király, akkor a mai napon érvényes törvény holnap is legyen érvényes a Susánban levő zsidókra. Hámán 10 fiát pedig akasszák oszlopra.”
A király elrendelte, hogy így tegyenek. Törvényt hoztak Susánban, és Hámán 10 fiát felakasztották.
A Susánban lévő zsidók egybegyülekeztek adár hónap 14. napján is, és 300 férfit öltek meg Susánban. De nem zsákmányoltak semmit.
A király tartományaiban lévő többi zsidó is összegyülekezett, és megvédte magát. Megszabadultak az ellenségeiktől, és azok közül, akik gyűlölték őket, megöltek 75 000-et. De nem zsákmányoltak semmit.
Ez adár hónap 13-án történt. 14-én pedig pihentek, és a lakomázás meg öröm napjává tették azt.
A Susánban lévő zsidók 13-án és 14-én is egybegyűltek, 15-én pedig pihentek, és a lakomázás meg öröm napjává tették azt.
De a vidéki zsidók, akik a távoli tartományok városaiban laktak, adár hónap 14-ét tették az öröm és lakomázás napjává, ünnepnappá, amelyen ennivalót küldtek egymásnak.
Márdokeus pedig feljegyzést készített ezekről az eseményekről, és hivatalos leveleket küldött a zsidóknak Ahasvérus király összes tartományába, a közeliekbe is, és a távoliakba is.
Utasította őket, hogy minden évben ünnepeljék meg adár hónap 14. és 15. napját,
mert azokon a napokon a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, és abban a hónapban a bánatukat öröm váltotta fel, a gyászukat pedig ünnepnap. A lakomázás és öröm napjaiként tartsák meg azokat, és küldjenek ennivalót egymásnak, a szegényeknek pedig ajándékokat.
A zsidók egyetértettek azzal, hogy folytatják az ünneplést, amit már elkezdtek, és azt teszik, amit Márdokeus írt nekik.
Mert Hámán, az agágita Hammedáta fia, minden zsidó ellensége cselt szőtt a zsidók ellen, hogy elpusztítsa őket, és púrt, vagyis sorsot vetett, hogy megfélemlítse és elpusztítsa őket.
Ám amikor Eszter bement a király elé, a király egy írott rendeletben megparancsolta: „Történjen vele ugyanaz, mint amit ő tervelt ki gonoszul a zsidók ellen.” És Hámánt meg a fiait oszlopra akasztották.
Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak, a púr szóról. Így hát a miatt, ami le volt írva ebben a levélben, amit láttak ezzel kapcsolatban, és ami történt velük,
a zsidók kötelezték magukat, a leszármazottaikat, és mindenkit, aki csatlakozott hozzájuk, hogy mindenképpen megünneplik ezt a két napot, és minden évben a meghatározott időben megteszik, ami az ünneppel kapcsolatban meg van írva.
Meg kell emlékezni ezekről a napokról, és meg kell tartani azokat minden nemzedéknek és családnak minden tartományban és városban. A zsidóknak mindig meg kell ünnepelniük a púrimot, és a leszármazottaiknak mindig meg kell emlékezniük róla.
Majd készült egy második levél a púrimról, és Eszter királyné, Abihail lánya, valamint a zsidó Márdokeus a rájuk ruházott hatalmuknál fogva érvényesítették azt.
Majd hivatalos leveleket küldtek minden zsidónak Ahasvérus birodalmának 127 tartományába őszinte és kedves szavakkal,
hogy megerősítsék, hogy a meghatározott időben minden zsidónak és a leszármazottaiknak meg kell ünnepelniük a púrimot a zsidó Márdokeus és Eszter királyné utasítására. Ez összhangban volt azzal, amire a zsidók kötelezték magukat, hogy böjtöléssel és segélykiáltással emlékeznek meg erről.
Mindezeket a púrimra vonatkozó dolgokat Eszter parancsa tette érvényessé, és feljegyezték azt egy könyvbe.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly