Eszter

Capítulos:

… 5 6 7 8 9 10   ⇤ ← 9 → ⇥

verso 1

A 12., vagyis adár hónap 13. napján, amikor eljött az ideje, hogy teljesítsék a király szavát és törvényét, azon a napon, amelyre a zsidók ellenségei vártak, hogy legyőzzék a zsidókat, épp az ellenkezője történt ennek, mert a zsidók mértek vereséget azokra, akik gyűlölték őket.

verso 2

A zsidók egybegyűltek a városaikban Ahasvérus király minden tartományában, hogy megtámadják azokat, akik ártani akarnak nekik. Senki sem mert szembeszállni velük, mert minden nép félni kezdett tőlük.

verso 3

És a tartományok minden fejedelme, a satrapák, a kormányzók és a király ügyintézői mind segítették a zsidókat, mert féltek Márdokeustól.

verso 4

Márdokeus nagy hatalomra tett szert a király házában, és a híre bejárta az összes tartományt, mivel egyre hatalmasabb lett.

verso 5

A zsidók kardélre hányták minden ellenségüket, és így ölték meg és pusztították el őket. Azt tették azokkal, akik gyűlölték őket, amit csak akartak.

verso 6

Susán fellegvárában a zsidók megöltek 500 férfit.

verso 7

Megölték még Parsandátát, Dalfont, Aspatát,

verso 8

Porátát, Adáliát, Aridátát,

verso 9

Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát,

verso 10

Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének a 10 fiát. De miután megölték őket, nem zsákmányoltak semmit.

verso 11

Azon a napon jelentették a királynak, hogy hány embert öltek meg Susán fellegvárában.

verso 12

A király így szólt Eszter királynéhoz: „Susán fellegvárában a zsidók 500 férfit öltek meg, valamint Hámán 10 fiát. Vajon mit tettek a király többi tartományában? Mi a kérésed? Megkapod! És mit kívánsz még? Meglesz!”

verso 13

Eszter erre így felelt: „Ha jónak látja a király, akkor a mai napon érvényes törvény holnap is legyen érvényes a Susánban levő zsidókra. Hámán 10 fiát pedig akasszák oszlopra.”

verso 14

A király elrendelte, hogy így tegyenek. Törvényt hoztak Susánban, és Hámán 10 fiát felakasztották.

verso 15

A Susánban lévő zsidók egybegyülekeztek adár hónap 14. napján is, és 300 férfit öltek meg Susánban. De nem zsákmányoltak semmit.

verso 16

A király tartományaiban lévő többi zsidó is összegyülekezett, és megvédte magát. Megszabadultak az ellenségeiktől, és azok közül, akik gyűlölték őket, megöltek 75 000-et. De nem zsákmányoltak semmit.

verso 17

Ez adár hónap 13-án történt. 14-én pedig pihentek, és a lakomázás meg öröm napjává tették azt.

verso 18

A Susánban lévő zsidók 13-án és 14-én is egybegyűltek, 15-én pedig pihentek, és a lakomázás meg öröm napjává tették azt.

verso 19

De a vidéki zsidók, akik a távoli tartományok városaiban laktak, adár hónap 14-ét tették az öröm és lakomázás napjává, ünnepnappá, amelyen ennivalót küldtek egymásnak.

verso 20

Márdokeus pedig feljegyzést készített ezekről az eseményekről, és hivatalos leveleket küldött a zsidóknak Ahasvérus király összes tartományába, a közeliekbe is, és a távoliakba is.

verso 21

Utasította őket, hogy minden évben ünnepeljék meg adár hónap 14. és 15. napját,

verso 22

mert azokon a napokon a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, és abban a hónapban a bánatukat öröm váltotta fel, a gyászukat pedig ünnepnap. A lakomázás és öröm napjaiként tartsák meg azokat, és küldjenek ennivalót egymásnak, a szegényeknek pedig ajándékokat.

verso 23

A zsidók egyetértettek azzal, hogy folytatják az ünneplést, amit már elkezdtek, és azt teszik, amit Márdokeus írt nekik.

verso 24

Mert Hámán, az agágita Hammedáta fia, minden zsidó ellensége cselt szőtt a zsidók ellen, hogy elpusztítsa őket, és púrt, vagyis sorsot vetett, hogy megfélemlítse és elpusztítsa őket.

verso 25

Ám amikor Eszter bement a király elé, a király egy írott rendeletben megparancsolta: „Történjen vele ugyanaz, mint amit ő tervelt ki gonoszul a zsidók ellen.” És Hámánt meg a fiait oszlopra akasztották.

verso 26

Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak, a púr szóról. Így hát a miatt, ami le volt írva ebben a levélben, amit láttak ezzel kapcsolatban, és ami történt velük,

verso 27

a zsidók kötelezték magukat, a leszármazottaikat, és mindenkit, aki csatlakozott hozzájuk, hogy mindenképpen megünneplik ezt a két napot, és minden évben a meghatározott időben megteszik, ami az ünneppel kapcsolatban meg van írva.

verso 28

Meg kell emlékezni ezekről a napokról, és meg kell tartani azokat minden nemzedéknek és családnak minden tartományban és városban. A zsidóknak mindig meg kell ünnepelniük a púrimot, és a leszármazottaiknak mindig meg kell emlékezniük róla.

verso 29

Majd készült egy második levél a púrimról, és Eszter királyné, Abihail lánya, valamint a zsidó Márdokeus a rájuk ruházott hatalmuknál fogva érvényesítették azt.

verso 30

Majd hivatalos leveleket küldtek minden zsidónak Ahasvérus birodalmának 127 tartományába őszinte és kedves szavakkal,

verso 31

hogy megerősítsék, hogy a meghatározott időben minden zsidónak és a leszármazottaiknak meg kell ünnepelniük a púrimot a zsidó Márdokeus és Eszter királyné utasítására. Ez összhangban volt azzal, amire a zsidók kötelezték magukat, hogy böjtöléssel és segélykiáltással emlékeznek meg erről.

verso 32

Mindezeket a púrimra vonatkozó dolgokat Eszter parancsa tette érvényessé, és feljegyezték azt egy könyvbe.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10