Lukács evangéliuma

Capítulos:

… 5 6 7 8 9 …   ⇤ ← 7 → ⇥

verso 1

Miután befejezte, amit mondani akart a népnek, bement Kapernaumba.

verso 2

Egy katonatiszt rabszolgája pedig, akit az becsben tartott, súlyos betegségben szenvedett, és a halálán volt.

verso 3

Amikor a katonatiszt hallott Jézusról, elküldött hozzá némelyeket a zsidók vénei közül azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a rabszolgáját.

verso 4

Odamentek Jézushoz, és kérve kérték őt, ezt mondva: „Méltó rá, hogy ezt megtedd neki,

verso 5

mert szereti nemzetünket, és a zsinagógánkat is ő építette.”

verso 6

Jézus tehát elment velük. Bár már nem járt messze a háztól, a katonatiszt elküldte néhány barátját, hogy mondják meg neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere.

verso 7

Arra sem tartottam magamat méltónak, hogy elmenjek hozzád; hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám.

verso 8

Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak pedig, hogy »tedd ezt!«, megteszi.”

verso 9

Amikor Jézus hallotta ezeket, elámult, és az őt követő sokasághoz fordulva így szólt: „Mondom nektek, még az izraeliták között sem találkoztam senkivel, akinek ilyen nagy hite lett volna.”

verso 10

És amikor a küldöttek visszatértek a házba, jó egészségben találták a rabszolgát.

verso 11

Nem sokkal ezután egy Nain nevű városba ment, és vele mentek a tanítványai meg egy nagy tömeg.

verso 12

Amikor közel ért a város kapujához, éppen egy halottat hoztak kifelé, anyjának egyetlen fiát. Az asszony ráadásul özvegy volt. Népes sokaság is jött vele a városból.

verso 13

Amikor az Úr meglátta, megszánta őt, és ezt mondta neki: „Ne sírj!”

verso 14

Azzal odament, megérintette a ravatalt, és akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj fel!”

verso 15

Erre a halott felült, és beszélni kezdett, Jézus pedig átadta az anyjának.

verso 16

Ekkor félelem lett úrrá mindnyájukon, és dicsőíteni kezdték Istent, ezt mondva: „Nagy próféta jött közénk”, és „Isten a népére fordította figyelmét”.

verso 17

És ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.

verso 18

Jánosnak pedig beszámoltak a tanítványai mindezekről.

verso 19

Ezért János magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket az Úrhoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy az eljövendő, vagy másvalakit várjunk?”

verso 20

Amikor odamentek hozzá a férfiak, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy megkérdezzük: »Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?«”

verso 21

Abban az órában sokakat meggyógyított betegségeikből és súlyos bajaikból, kiűzött belőlük gonosz szellemeket, és sok vaknak megadta, hogy lásson.

verso 22

Válaszul ezt mondta nekik: „Menjetek, és számoljatok be Jánosnak arról, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik a jó hírt.

verso 23

Boldog, aki nem talál okot arra, hogy megbotránkozzon miattam.”

verso 24

Amikor János követei elmentek, Jézus ezeket mondta Jánosról a sokaságnak: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy szél ingatta nádszálat lássatok?

verso 25

Miért mentetek hát ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? De hiszen akik díszes ruhát viselnek, és fényűzésben élnek, azok a királyi házakban vannak.

verso 26

Hát akkor miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Sőt, mondom nektek, még prófétánál is sokkal nagyobbat.

verso 27

Ő az, akiről meg van írva: »Elküldöm követemet előtted, aki előkészíti az utadat.«

verso 28

Mondom nektek, asszonyoktól nem született nagyobb ember Jánosnál, de Isten királyságában a legkisebb is nagyobb nála.”

verso 29

(Ennek hallatán az egész nép és az adószedők elismerték, hogy Isten igazságos, mert ők már meg voltak keresztelkedve János keresztségével.

verso 30

A farizeusok és a törvénytudók azonban semmibe vették Isten nekik szóló tanácsát, hiszen ők nem voltak megkeresztelkedve János által.)

verso 31

„Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez hasonlók?

verso 32

Hasonlók a kisgyermekekhez, akik a piactéren ülnek, és odakiáltanak egymásnak: »Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem sírtatok.«

verso 33

Ugyanígy, eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, ti mégis azt mondjátok: »Démon van benne.«

verso 34

Eljött az Emberfia, aki eszik is, iszik is, róla meg azt mondjátok: »Falánk és részeges, adószedők és bűnösök barátja!«

verso 35

De a bölcsességet igazságosnak bizonyítja minden gyermeke.”

verso 36

Az egyik farizeus pedig folyton arra kérte őt, hogy étkezzen vele. Bement hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.

verso 37

És egy asszony, akit bűnösnek ismertek a városban, megtudta, hogy ő a farizeus házában eszik. Hozott egy illatos olajat tartalmazó alabástrompalackot,

verso 38

majd elhelyezkedve Jézus mögött, a lábánál, sírt, és áztatni kezdte könnyeivel a lábát, és a hajával törölte meg. Gyöngéden csókolgatta is a lábát, és illatos olajat öntött rá.

verso 39

Látva ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ez az ember valóban próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.”

verso 40

Jézus erre így szólt hozzá: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Az így szólt: „Tanító, mondjad!”

verso 41

„Egy bizonyos kölcsönadónak volt két adósa: az egyik 500 dénárral volt adós, a másik pedig 50-nel.

verso 42

Amikor nem volt miből visszafizetniük, ő mindkettőnek elengedte a tartozását. Melyikük fogja tehát jobban szeretni őt?”

verso 43

Válaszul Simon ezt mondta: „Úgy vélem, hogy az, akinek többet engedett el.” Ő ezt mondta neki: „Helyesen ítélted meg.”

verso 44

Azzal az asszony felé fordult, és ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Beléptem a házadba, és te nem adtál vizet a lábamra. Ez az asszony viszont könnyeivel áztatta lábamat, és hajával törölte meg.

verso 45

Te nem üdvözöltél engem csókkal, ez az asszony viszont attól az órától kezdve, hogy bejöttem, gyengéden csókolgatja a lábamat.

verso 46

Te nem öntöttél olajat a fejemre, ez az asszony viszont illatos olajat öntött a lábamra.

verso 47

Ezért azt mondom neked, hogy bár sok bűne van, meg van bocsátva, mert nagyon szeretett. Akinek viszont kevés bűne van megbocsátva, kevéssé szeret.”

verso 48

Azután így szólt az asszonyhoz: „A bűneid meg vannak bocsátva.”

verso 49

Erre azok, akik vele együtt feküdtek az asztalnál, mondogatni kezdték egymás között: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”

verso 50

Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megmentett téged; menj békével!”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24