⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

Lukács evangéliuma

capítulo 20


Capítulos:


verso 1

Egyik nap, mialatt a templomban tanította a népet, és hirdette a jó hírt, a magas rangú papok és az írástudók a vénekkel odamentek,


verso 2

és ezt kérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket! És ki adta neked ezt a hatalmat?”


verso 3

Ezt felelte nekik: „Én is felteszek nektek egy kérdést, és ti mondjátok meg nekem:


verso 4

Istentől vagy emberektől kapta János a hatalmat, hogy kereszteljen?”


verso 5

Erre így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«


verso 6

Ha viszont azt mondjuk: »emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy János próféta volt.”


verso 7

Így hát azt felelték, hogy nem tudják, honnan.


verso 8

Jézus ekkor így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”


verso 9

Ezután ezt a szemléltetést mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett, majd kiadta szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott.


verso 10

A megfelelő időszakban elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a termésből. A szőlőművesek azonban megverték a rabszolgát, és üres kézzel küldték el.


verso 11

Ő pedig megint elküldött hozzájuk egy rabszolgát. Azt is megverték, megalázták, és üres kézzel küldték el.


verso 12

De ő elküldött egy harmadikat is; ezt is megsebesítették, és kidobták.


verso 13

Erre a szőlő tulajdonosa ezt mondta: »Mit tegyek? Elküldöm a szeretett fiamat. Őt valószínűleg meg fogják becsülni.«


verso 14

Amikor meglátták a szőlőművesek, így tanakodtak egymás között: »Ez az örökös. Öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!«


verso 15

Azzal kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Mit tesz hát velük a szőlő tulajdonosa?


verso 16

Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.”

Amikor ezt hallották, így szóltak: „Ez nem történhet meg!”


verso 17

Ő pedig rájuk tekintett, és ezt mondta: „Mit jelent akkor ez, ami meg van írva: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.«


verso 18

Mindenki, aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát. Akire pedig a kő esik rá, azt a kő zúzza össze.”


verso 19

Az írástudók és a magas rangú papok pedig azon igyekeztek, hogy még abban az órában elfogják, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy rájuk gondolva mondta ezt a szemléltetést.


verso 20

Gondosan szemmel tartották őt, és kiküldtek embereket, akiket titokban felbéreltek, hogy azok igazságosnak tettetve magukat, belekössenek abba, amit mond, és így átadhassák a kormányzatnak és a kormányzónak.


verso 21

Azok pedig ezt kérdezték tőle: „Tanító, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy részrehajló, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát.


verso 22

Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy sem?”


verso 23

Ő azonban átlátott a ravaszságukon, és így szólt hozzájuk:


verso 24

„Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek az arcképe és felirata van rajta?” Ezt mondták: „A császáré.”


verso 25

Ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát mindenképpen fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.”


verso 26

Nem tudtak tehát olyasmit mondatni vele, amiért bevádolhatták volna a nép előtt, hanem ámulva a válaszán, hallgattak.


verso 27

Odamentek azonban némelyek a szadduceusok közül, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és ezt kérdezték tőle:


verso 28

„Tanító, Mózes ezt írta nekünk: »Ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az özvegyet, és ő gondoskodjon utódról a testvérének.«


verso 29

Volt hát hét testvér. Az első megházasodott, de gyermektelenül halt meg.


verso 30

Így aztán a második,


verso 31

majd a harmadik vette el az asszonyt. Hasonlóképpen mind a hét; meghaltak, de nem hagytak hátra gyermekeket.


verso 32

Végül meghalt az asszony is.


verso 33

A feltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”


verso 34

Jézus így szólt hozzájuk: „Ennek a világrendszernek a gyermekei nősülnek, és férjhez adják őket,


verso 35

de akiket méltónak tartanak arra, hogy az eljövendő világrendszerben éljenek, és feltámadjanak a halottak közül, azok nem nősülnek, és férjhez sem adják őket.


verso 36

Sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, mivel fel fognak támadni.


verso 37

Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is feltárta a tövisbokorról szóló beszámolóban, ahol Jehovát »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja.


verso 38

Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki.”


verso 39

Válaszképpen némelyek az írástudók közül így szóltak: „Tanító, jól beszéltél.”


verso 40

Mert nem volt többé bátorságuk hozzá, hogy akár egyetlen kérdést is feltegyenek neki.


verso 41

Ő pedig megkérdezte tőlük: „Hogyhogy azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?


verso 42

Maga Dávid mondja ugyanis a Zsoltárok könyvében: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon,


verso 43

míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«


verso 44

Dávid tehát az Urának hívja őt; de hogy lehet akkor a fia?”


verso 45

Azután, mialatt az egész nép figyelt, ezt mondta a tanítványainak:


verso 46

„Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, és kedvelik azt, ha az emberek üdvözlik őket a piactereken, kedvelik az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban és a főhelyeket a vacsorákon,


verso 47

és akik hasznot húznak az özvegyekből, és elveszik a javaikat, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni.”

Capítulos:


Libros