capitolul 23
Elindult hát az egész tömeg, és elvezették őt Pilátushoz.
Aztán vádolni kezdték, ezt mondva: „Úgy találtuk, hogy ez az ember felforgatja nemzetünket, tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, továbbá Krisztusnak, egy királynak mondja magát.”
Pilátus erre feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt: „Te mondod.”
Akkor Pilátus ezt mondta a magas rangú papoknak és a sokaságnak: „Semmi büntetést érdemlő dolgot nem találok ebben az emberben.”
De azok így erősködtek: „Fellázítja a népet azzal, hogy egész Júdeában tanít, Galileától egészen idáig.”
Hallva ezt Pilátus, megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember.
Miután megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, továbbküldte őt Heródeshez, aki Jeruzsálemben volt ezekben a napokban.
Heródes nagyon örült, amikor látta Jézust, mert már jó ideje látni akarta, mivel sokat hallott róla, és remélte, hogy Jézus mutat neki valamilyen jelet.
És hosszasan kérdezgette őt, de ő semmit sem válaszolt neki.
A magas rangú papok és az írástudók azonban újra meg újra felálltak, és nagy hévvel vádolták őt.
Ezután Heródes a katonáival együtt megvetően bánt vele, és díszes ruhába öltöztetve őt, gúnyt űzött belőle, majd visszaküldte Pilátushoz.
Heródes és Pilátus még aznap barátok lettek, azelőtt ugyanis ellenségek voltak.
Pilátus ezután összehívta a magas rangú papokat, a vezetőket és a népet,
és ezt mondta nekik: „Úgy hoztátok ide hozzám ezt az embert, mint aki lázadást szít a nép között. Én előttetek hallgattam ki őt, de semmi alapot nem találtam azokra a vádakra, amelyeket felhoztok ellene.
Sőt még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem tett.
Megbüntetem tehát, és szabadon engedem.”
[Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy embert.]
Ám az egész tömeg felkiáltott: „Öld meg, és engedd szabadon Barabást!”
(Ezt az embert a városban történt lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe.)
Pilátus ismét odakiáltott nekik, mert szabadon akarta engedni Jézust.
Erre üvölteni kezdtek, ezt mondva: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd oszlopra!”
Harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megbüntetem tehát, és szabadon engedem.”
Erre azok erősködni kezdtek, hangosan követelve az oszlopra feszítését. És annyira kiáltoztak, hogy
Pilátus úgy döntött, enged a követelésüknek.
Szabadon engedte azt, akit követeltek, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta nekik, hogy tegyenek vele azt, amit akarnak.
Amint pedig elvezették, megragadtak egy cirénei embert, Simont, aki éppen vidékről jött, és rátették a kínoszlopot, hogy vigye Jézus után.
Nagy tömeg követte őt, beleértve asszonyokat is, akik bánatukban egyfolytában verték magukat, és siratták őt.
Jézus az asszonyokhoz fordult, és ezt mondta: „Jeruzsálem lányai, ne sírjatok tovább miattam! Inkább magatok miatt és gyermekeitek miatt sírjatok,
mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: »Boldogok a meddő asszonyok, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!«
Akkor majd ezt mondják a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«, és a domboknak: »Borítsatok el minket!«
Ha ezeket teszik, amikor nedvdús a fa, mi történik majd, ha elszárad?”
Elvezettek pedig két másik embert is, bűnözőket, hogy vele együtt kivégezzék őket.
És amikor odaértek a Koponyának nevezett helyre, oszlopra feszítették őt és a bűnözőket, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.
Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Azonkívül sorsot vetettek, hogy szétosszák a ruháit.
És a nép ott állt, és nézte, hogy mi történik. A vezetők pedig kajánul mosolyogtak, és ezt mondták: „Másokat megmentett. Akkor mentse meg magát is, ha ő a Krisztus, akit Isten kiválasztott.”
Még a katonák is gúnyt űztek belőle. Odamentek, savanyú borral kínálták,
és ezt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!”
Volt egy felirat is fölötte: „Ez a zsidók királya”.
Az oszlopra akasztott bűnözők egyike pedig ezt mondta neki becsmérlően: „Te vagy a Krisztus, nem? Mentsd meg magad, és minket is!”
Erre a másik rászólt: „Egyáltalán nem tiszteled Istent, most, hogy ugyanazt az ítéletet szenveded el?
Mi jogosan szenvedünk amiatt, amit tettünk, de ez az ember semmi rosszat nem tett.”
Majd ezt mondta: „Jézus, ne feledkezz meg rólam, amikor király leszel.”
Ő pedig ezt mondta neki: „Ígérem neked ma, velem leszel a paradicsomban.”
Ekkor a hatodik óra körül járt az idő, mégis sötétség borult az egész vidékre a kilencedik óráig,
mivel kihunyt a napfény. Aztán a szentély függönye középen széthasadt.
Jézus pedig felkiáltott: „Atyám, rád bízom szellemem!” Miután ezt mondta, meghalt.
Mivel a katonatiszt látta, mi történt, dicsőíteni kezdte Istent, és ezt mondta: „Ez az ember valóban igazságos volt.”
És a sok ember, akik összegyűltek, hogy végignézzék az oszlopra feszítést, amikor látták, hogy mi történt, hazaindultak, és közben verték a mellüket bánatukban.
Jézus ismerősei pedig mind ott álltak távol. Olyan asszonyok is voltak ott, és látták a történteket, akik Galileától fogva együtt voltak vele.
És volt egy József nevű férfi, a tanács tagja, aki jó és igazságos férfi volt.
(Ez az ember nem támogatta a tanács tagjait, és nem segített nekik, hogy megvalósítsák, amit Jézust illetően kiterveltek.) Ő Arimateából, a júdeaiak egyik városából való volt, és várta Isten királyságát.
Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Levette az oszlopról, finom lenvászonba göngyölte, és egy sziklába vájt sírba fektette, amelyben még nem feküdt senki.
Az előkészület napja volt ekkor, és már nagyon közel volt a sabbat.
Az asszonyok pedig, akik eljöttek vele Galileából, szintén elmentek, és megnézték a sírt, és hogy hogyan helyezték el a testet.
És visszamentek, hogy fűszereket és illatos olajakat készítsenek elő. De a sabbatot természetesen nyugalomban töltötték a parancsolat szerint.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly