A tesszalonikaiaknak írt első levél

Capitole:

1 2 3 4 5

versetul 1

Pál, Szilvánusz és Timóteusz a tesszalonikaiak gyülekezetének, mely egységben van Istennel, az Atyával, és az Úr Jézus Krisztussal:

Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek!

versetul 2

Mindig hálát adunk Istennek, amikor említést teszünk mindnyájatokról az imáinkban,

versetul 3

mert soha nem feledkezünk meg a mi Istenünk és Atyánk előtt a hithű munkátokról, a szeretetteljes fáradozásotokról és a kitartásotokról, mely a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett reménységetekből fakad.

versetul 4

Mert tudjuk azt, testvérek, akiket szeret Isten, hogy ő kiválasztott benneteket,

versetul 5

mivel a jó hírt nem csupán szavakkal, hanem erővel, szent szellemmel és erős meggyőződéssel is hirdettük nektek, elvégre tudjátok, milyen emberekké lettünk köztetek a ti érdeketekben.

versetul 6

Ti pedig követtétek a példánkat, és az Úrét, hiszen annak ellenére fogadtátok el a szót – méghozzá a szent szellemtől származó örömmel –, hogy sok nyomorúságot éltetek át.

versetul 7

Így hát jó példa lettetek minden hívőnek Makedóniában és Akhájában.

versetul 8

Való igaz, hogy nem csupán Makedóniában és Akhájában hallottak Jehova szaváról nektek köszönhetően, hanem az Istenbe vetett hitetek híre mindenhova eljutott, úgyhogy nekünk semmit sem kell már mondanunk.

versetul 9

Mert ők maguk folyton arról beszélnek, milyen volt, amikor először találkoztunk veletek, és hogyan fordultatok el a bálványaitoktól, hogy egy élő és igaz Istennek szolgáljatok rabszolgaként,

versetul 10

és várjátok az égből a Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, nevezetesen Jézust, aki megszabadít minket az eljövő haragtól.

Capitole:

1 2 3 4 5