⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Birák
17. fejezet
1. vers
Volt egy ember Efraim hegyvidékén, akit Mikának hívtak.
2. vers
Ezt mondta az anyjának: „Az 1100 ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt a fülem hallatára átkot mondtál, itt van nálam. Én vettem el.” Az anyja erre ezt mondta: „Jehova áldja meg a fiamat!”
3. vers
Ő visszaadta az anyjának az 1100 ezüstöt, az anyja azonban így szólt hozzá: „Ezt az ezüstöt Jehovának fogom szentelni. Azt akarom, hogy készíttess belőle egy faragott szobrot és egy fémszobrot magadnak. Az ezüst tehát legyen a tiéd.”
4. vers
Miután visszaadta az ezüstpénzt az anyjának, az anyja fogott 200 ezüstöt, és odaadta az ezüstművesnek. Az pedig készített egy faragott szobrot és egy fémszobrot, amelyeket aztán Mika házába vittek.
5. vers
Ennek a Mikának volt egy szentélye. Készített egy efódot és teráfszobrokat, és beiktatta az egyik fiát, hogy papként szolgáljon neki.
6. vers
Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Mindenki azt tette, amit jónak látott.
7. vers
Volt Júda családjából egy fiatal lévita, aki a júdai Betlehemből való volt, és ott is lakott egy ideig.
8. vers
Ez az ember elment a júdai Betlehem városából, hogy máshol lakjon. Útja során elérkezett Efraim hegyvidékére, Mika házához.
9. vers
Mika megkérdezte tőle: „Honnan jössz?” Ő így felelt: „Lévita vagyok a júdai Betlehemből, és egy helyet keresek, ahol lakhatok.”
10. vers
Mika erre ezt mondta neki: „Lakj nálam, és szolgálj nekem tanácsadóként és papként, én pedig 10 ezüstöt adok neked évente, valamint ruhát és élelmet.” Erre a lévita bement.
11. vers
A lévita tehát beleegyezett, hogy nála lakjon, és Mikának olyan lett ő, mintha a fia volna.
12. vers
Mika pedig beiktatta a lévitát, hogy papként szolgáljon neki, és az Mika házában élt.
13. vers
Mika akkor ezt mondta: „Most már tudom, hogy Jehova jó lesz hozzám, mert a lévita a papom lett.”
Könyvek
