capitolul 17
Volt egy ember Efraim hegyvidékén, akit Mikának hívtak.
Ezt mondta az anyjának: „Az 1100 ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt a fülem hallatára átkot mondtál, itt van nálam. Én vettem el.” Az anyja erre ezt mondta: „Jehova áldja meg a fiamat!”
Ő visszaadta az anyjának az 1100 ezüstöt, az anyja azonban így szólt hozzá: „Ezt az ezüstöt Jehovának fogom szentelni. Azt akarom, hogy készíttess belőle egy faragott szobrot és egy fémszobrot magadnak. Az ezüst tehát legyen a tiéd.”
Miután visszaadta az ezüstpénzt az anyjának, az anyja fogott 200 ezüstöt, és odaadta az ezüstművesnek. Az pedig készített egy faragott szobrot és egy fémszobrot, amelyeket aztán Mika házába vittek.
Ennek a Mikának volt egy szentélye. Készített egy efódot és teráfszobrokat, és beiktatta az egyik fiát, hogy papként szolgáljon neki.
Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Mindenki azt tette, amit jónak látott.
Volt Júda családjából egy fiatal lévita, aki a júdai Betlehemből való volt, és ott is lakott egy ideig.
Ez az ember elment a júdai Betlehem városából, hogy máshol lakjon. Útja során elérkezett Efraim hegyvidékére, Mika házához.
Mika megkérdezte tőle: „Honnan jössz?” Ő így felelt: „Lévita vagyok a júdai Betlehemből, és egy helyet keresek, ahol lakhatok.”
Mika erre ezt mondta neki: „Lakj nálam, és szolgálj nekem tanácsadóként és papként, én pedig 10 ezüstöt adok neked évente, valamint ruhát és élelmet.” Erre a lévita bement.
A lévita tehát beleegyezett, hogy nála lakjon, és Mikának olyan lett ő, mintha a fia volna.
Mika pedig beiktatta a lévitát, hogy papként szolgáljon neki, és az Mika házában élt.
Mika akkor ezt mondta: „Most már tudom, hogy Jehova jó lesz hozzám, mert a lévita a papom lett.”
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly