⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Birák

9. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Idővel Abimélek, Jerubbaál fia elment Sikembe anyjának a testvéreihez, és így szólt hozzájuk, valamint anyai nagyapjának egész családjához:


2. vers

„Kérlek titeket, kérdezzétek meg Sikem minden vezetőjét: »Mi jobb nektek, ha Jerubbaálnak mind a 70 fia uralkodik felettetek, vagy ha csak egy ember uralkodik felettetek? Ne felejtsétek el, hogy én a vér szerinti rokonotok vagyok.«”


3. vers

Anyjának a testvérei pedig elmondták ezeket róla Sikem minden vezetőjének, és meggyőzték őket arról, hogy kövessék Abiméleket, mert ezt mondták: „Ő a testvérünk.”


4. vers

Majd adtak neki 70 ezüstöt Baál-Berit házából, Abimélek pedig abból henyélő és arcátlan embereket bérelt fel, hogy csatlakozzanak hozzá.


5. vers

Azután elment apjának a házához Ofrába, és megölte a testvéreit, Jerubbaál fiait, 70 férfit egyetlen kövön. Egyedül Jótám, Jerubbaál legkisebb fia maradt életben, mert elrejtőzött.


6. vers

Ezután Sikem minden vezetője és egész Bét-Milló összegyűlt, és királlyá tette Abiméleket, közel a nagy fához, az oszlophoz, mely Sikemben volt.


7. vers

Amikor ezt jelentették Jótámnak, ő azon nyomban elment, megállt a Gerizim-hegy tetején, és hangosan így kiáltott hozzájuk: „Hallgassatok meg, Sikem vezetői, és akkor Isten is meghallgat titeket!


8. vers

Egyszer a fák elmentek, hogy királyt kenjenek fel maguk fölé. Így szóltak hát az olajfához: »Uralkodj felettünk!«


9. vers

De az olajfa ezt mondta nekik: »Hagyjam el az olajamat, amellyel Istent és embert dicsőítenek, és hajladozzak a többi fa fölött?«


10. vers

Akkor a fák a fügefához szóltak: »Gyere, és uralkodj felettünk!«


11. vers

Ám a fügefa ezt mondta nekik: »Hagyjam el édes gyümölcseimet, hogy hajladozzak a többi fa fölött?«


12. vers

Azután a szőlőnek mondták a fák: »Gyere, és uralkodj felettünk!«


13. vers

A szőlő azonban így felelt nekik: »Hagyjam el újboromat, mely megvidámít Istent és embert egyaránt, hogy hajladozzak a többi fa fölött?«


14. vers

Végül a fák ezt mondták a tüskebokornak: »Gyere, és uralkodj felettünk!«


15. vers

A tüskebokor erre így felelt a fáknak: »Ha valóban fel akartok kenni királlyá magatok fölé, akkor gyertek, és keressetek menedéket az én árnyékomban. De ha nem, jöjjön ki tűz a tüskebokorból, és eméssze meg a Libanon cédrusait!«


16. vers

Vajon őszintén és tisztességesen jártatok el akkor, amikor Abiméleket tettétek királlyá? Jót tettetek Jerubbaállal és a háznépével, és úgy bántatok vele, ahogy megérdemelte?


17. vers

Amikor az apám értetek harcolt, az életét kockáztatta, hogy megszabadítson titeket Midián kezéből.


18. vers

Ti viszont ma szembeszegültetek apám háznépével, és megöltétek a fiait, 70 férfit egyetlen kövön. Aztán Abiméleket, az ő rabszolganőjének a fiát tettétek királlyá Sikem vezetői fölött, csak azért, mert ő a testvéretek.


19. vers

Igen, ha őszintén és tisztességesen bántok ma Jerubbaállal és a háznépével, akkor örüljetek Abiméleknek, és ő is örüljön nektek.


20. vers

De ha nem, akkor jöjjön ki tűz Abimélekből, és eméssze meg Sikem vezetőit és Bét-Millót, és jöjjön ki tűz Sikem vezetőiből meg Bét-Millóból, és eméssze meg Abiméleket!”


21. vers

Jótám ezután elmenekült Beérbe, és ott élt a testvére, Abimélek miatt.


22. vers

Abimélek pedig 3 éven át uralkodott Izrael felett.


23. vers

Ekkor Isten hagyta, hogy ellenségeskedés alakuljon ki Abimélek és Sikem vezetői között, és Sikem vezetői elárulták Abiméleket.


24. vers

Mindez azért volt, hogy meg legyen bosszulva a Jerubbaál 70 fiával szemben elkövetett erőszak, és hogy Abimélek, a testvérük megfizessen a vérontásért, mert megölte őket, valamint Sikem vezetői is megfizessenek azért, amiért segítettek neki, hogy megölje a testvéreit.


25. vers

Sikem vezetői pedig lesbe állítottak ellene embereket a hegytetőkön, és azok mindenkit kiraboltak, aki elhaladt mellettük az úton. Idővel ezt elmondták Abiméleknek.


26. vers

Akkor Gaál, Ebed fia a testvéreivel együtt átment Sikembe, Sikem vezetői pedig megbíztak benne.


27. vers

Kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőjüket, ki is taposták, és vigadoztak. Majd bementek istenük házába, ettek, ittak, és átkozták Abiméleket.


28. vers

Gaál, Ebed fia pedig így szólt: „Kicsoda Abimélek, és kicsoda Sikem, hogy szolgáljuk őt? Hát nem Jerubbaál fia, és Zebul vajon nem az ő megbízottja? Szolgáljátok ti Sikem apjának, Hámornak az embereit! De mi miért szolgálnánk őt?


29. vers

Bárcsak én parancsolnék ennek a népnek! Akkor eltávolítanám Abiméleket!” Abiméleknek aztán ezt mondta: „Növeld meg sereged létszámát, és gyere ki!”


30. vers

Amikor Zebul, a város fejedelme meghallotta Gaálnak, Ebed fiának a szavait, haragra gerjedt.


31. vers

Titkon követeket küldött Abimélekhez, ezt üzenve: „Gaál, Ebed fia és a testvérei itt vannak Sikemben, és ellened bujtogatják a várost.


32. vers

Most azért gyere fel éjjel az embereiddel, és állj lesben a mezőn.


33. vers

Reggel, amint felkel a nap, indulj el jó korán, és támadd meg a várost, és amikor az embereivel kivonul ellened, tégy meg mindent, hogy legyőzd őt.”


34. vers

El is indult Abimélek az embereivel éjjel, és lesben álltak Sikem ellen négy csapatban.


35. vers

Amikor Gaál, Ebed fia kiment, és megállt a városkapu bejáratánál, Abimélek és az emberei előjöttek a leshelyükről.


36. vers

Amikor Gaál meglátta őket, ezt mondta Zebulnak: „Nézd! Emberek jönnek le a hegyek tetejéről.” Zebul azonban ezt mondta neki: „A hegyek árnyékát nézed embereknek.”


37. vers

Gaál később ezt mondta: „Nézd! Emberek jönnek le az ország közepén lévő magaslatról, és egy csapat jön Meonenim nagy fájának az útján.”


38. vers

Zebul erre így felelt neki: „Elfelejtetted már, hogy így dicsekedtél: »Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljuk őt?« Nem ezek azok az emberek, akiket megvetettél? Most azért menj csak ki, és harcolj ellenük!”


39. vers

Gaál tehát kivonult Sikem vezetőinek az élén, és harcolt Abimélek ellen.


40. vers

Abimélek üldözőbe vette, ő pedig elmenekült előle. Sokan halálos sebet kaptak, és a halottak ott feküdtek egészen a városkapu bejáratáig.


41. vers

Abimélek továbbra is Arumában lakott, Zebul pedig elűzte Sikemből Gaált meg a testvéreit.


42. vers

Másnap a városban levő emberek kimentek a mezőre, Abimélek pedig megtudta ezt.


43. vers

Erre fogta az embereit, három csapatra osztotta őket, és lesben álltak a mezőn. Amikor látta, hogy az emberek jönnek ki a városból, megtámadta és megölte őket.


44. vers

Abimélek meg a vele levő csapatok előrenyomultak, és felálltak a városkapu bejáratánál, miközben két csapat megtámadta mindazokat, akik a mezőn voltak, és megölték őket.


45. vers

Abimélek egész nap harcolt a város ellen, és elfoglalta azt. A benne levő népet megölte, utána pedig lerombolta a várost, és beszórta sóval.


46. vers

Amikor Sikem tornyának vezetői hallottak erről, rögtön El-Berit házának boltíves rejtekébe mentek.


47. vers

Amint tudomására jutott Abiméleknek, hogy Sikem tornyának minden vezetője összegyűlt,


48. vers

felment az embereivel a Calmón-hegyre. Fejszét vett a kezébe, levágott egy faágat, a vállára vette, és ezt mondta az embereinek: „Láttátok, hogy mit csináltam. Gyorsan tegyetek ti is így!”


49. vers

Erre minden embere levágott egy ágat, és követték Abiméleket. Aztán a boltíves rejtekhely köré rakták az ágakat, és felgyújtották a rejtekhelyet. Így hát Sikem tornyának összes embere is meghalt, mintegy 1000 férfi és nő.


50. vers

Abimélek azután elment Tébecbe. Tábort ütött, hogy harcoljon Tébec ellen, és elfoglalta azt.


51. vers

Volt a város közepén egy erős torony, oda menekült minden férfi, nő és a város összes vezetője. Magukra zárták, és felmásztak a torony tetejére.


52. vers

Abimélek eljutott a toronyig, és megtámadta azt. Megközelítette a torony bejáratát, hogy felgyújtsa a tornyot.


53. vers

Ekkor egy nő egy felső malomkövet hajított Abimélek fejére, és bezúzta a koponyáját.


54. vers

Az gyorsan hívta a fegyverhordozóját, és ezt mondta neki: „Húzd ki a kardodat, és ölj meg, nehogy azt mondják rólam: »Egy nő ölte meg.«” A szolgája erre keresztülszúrta, és az meghalt.


55. vers

Amikor Izrael férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, mindegyikük hazatért.


56. vers

Így fizetett meg Isten Abiméleknek a gonoszságáért, melyet az apjával szemben követett el, amikor megölte 70 testvérét.


57. vers

Isten Sikem férfiainak is megfizetett minden gonoszságukért. Így beteljesedett rajtuk Jótámnak, Jerubbaál fiának az átka.

Fejezetek:


Könyvek