⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
János evangéliuma
7. fejezet
1. vers
Ezután Jézus továbbra is Galileában maradt, mivel nem akart Júdeába menni, mert a zsidók meg akarták őt ölni.
2. vers
Közel volt azonban a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
3. vers
A testvérei ezt mondták neki: „Menj Júdeába, hogy a tanítványaid is lássák mindazt, amit teszel.
4. vers
Mert senki sem tesz semmit titokban, ha közismert akar lenni. Ha ezeket teszed, úgy tedd, hogy mindenki lássa.”
5. vers
A testvérei ugyanis nem hittek benne.
6. vers
Ezért Jézus ezt mondta nekik: „Az én időm még nincs itt, de nektek minden idő alkalmas.
7. vers
Titeket nincs oka gyűlölni a világnak, engem viszont gyűlöl, mert tanúskodom róla, hogy a cselekedetei gonoszak.
8. vers
Ti menjetek fel az ünnepre, de én még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el.”
9. vers
Így, miután ezeket elmondta nekik, ott maradt Galileában.
10. vers
Amikor azonban a testvérei már felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem titokban.
11. vers
A zsidók keresni kezdték őt az ünnepen, és ezt mondták: „Hol van az az ember?”
12. vers
A tömegben sokan sugdolózni kezdtek, és némelyek ezt mondták róla: „Ő jó ember.” Mások ezt mondták: „Nem az, mert félrevezeti a sokaságot.”
13. vers
Nyíltan persze senki sem beszélt róla, ugyanis féltek a zsidóktól.
14. vers
Mikor az ünnep fele már eltelt, Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.
15. vers
A zsidók elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Hogyhogy ez az ember ismeri az Írásokat, mikor nem is tanult az iskolákban?”
16. vers
Jézus erre így válaszolt nekik: „Amit tanítok, az nem tőlem van, hanem attól, aki küldött engem.
17. vers
Ha valaki cselekedni szeretné az Isten akaratát, tudni fogja, hogy a tanítás Istentől van-e, vagy a saját gondolataimat mondom.
18. vers
Aki a saját gondolatait mondja, az a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak a dicsőségét keresi, aki küldte őt, az igaz, és nincs benne igazságtalanság.
19. vers
Nem Mózes adta nektek a törvényt? Mégsem engedelmeskedik a törvénynek egyikőtök sem. Miért akartok megölni engem?”
20. vers
A sokaság így válaszolt: „Démon van benned. Ki akar téged megölni?”
21. vers
Jézus ezt mondta nekik: „Egyetlen tettet vittem véghez, és mindnyájan csodálkoztok.
22. vers
Ezért gondoljátok végig: Mózes nektek adta a körülmetélkedésről szóló törvényt – nem mintha Mózestől volna, hanem az ősapáitól van –, és körülmetélitek az embert sabbaton.
23. vers
Ha ti körülmetéltek egy embert sabbaton, hogy ne hágjátok át Mózes törvényét, akkor miért vagytok rám dühösek amiatt, hogy meggyógyítottam egy embert sabbaton?
24. vers
Ne ítéljetek többé a külső alapján, hanem igazságosan ítéljetek.”
25. vers
Ekkor Jeruzsálem lakói közül némelyek elkezdték mondogatni: „Nem ő az, akit meg akarnak ölni?
26. vers
Most mégis a nyilvánosság előtt beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán a vezetőink megbizonyosodtak róla, hogy ő a Krisztus?
27. vers
De hiszen róla tudjuk, honnan való, viszont amikor a Krisztus eljön, senki sem fogja tudni, hogy honnan való.”
28. vers
Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan ezt mondta: „Ismertek engem, és tudjátok, honnan való vagyok. Én nem a magam kezdeményezéséből jöttem. Aki küldött engem, az valóságos, és ti nem ismeritek őt.
29. vers
Én ismerem őt, mert a képviselője vagyok, és ő küldött el engem.”
30. vers
Ezért azon voltak, hogy elfogják, de senki sem vetett rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.
31. vers
Mégis sokan hittek benne a sokaságból, és ezt mondták: „Amikor a Krisztus eljön, ő sem fog több jelet tenni, mint amennyit ez az ember tesz, nem igaz?”
32. vers
A farizeusok hallották, hogy a sokaság ezeket mondogatja róla, és a magas rangú papok és a farizeusok hivatalszolgákat küldtek ki, hogy fogják el.
33. vers
Jézus ekkor ezt mondta: „Még egy kis ideig veletek vagyok, mielőtt elmegyek ahhoz, aki küldött engem.
34. vers
Keresni fogtok engem, de nem találtok meg, és ahová én megyek majd, oda ti nem jöhettek.”
35. vers
A zsidók azért ezt mondták maguk közt: „Hová szándékozik ez menni, hogy nem találjuk meg? Csak nem a görögök közt szétszéledt zsidókhoz akar menni, és a görögöket tanítani?
36. vers
Mit értett azon, amikor ezt mondta: »Keresni fogtok engem, de nem találtok meg, és ahová én megyek majd, oda ti nem jöhettek.«”
37. vers
Az utolsó napon pedig, az ünnep nagy napján, Jézus felállt, és fennhangon ezt mondta: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon.
38. vers
Aki hisz bennem, »annak bensőjéből életadó víz folyamai ömlenek majd«, ahogy az írás mondja.”
39. vers
Ezt azonban a szellemről mondta, melyet később azoknak kellett kapniuk, akik hisznek őbenne. Mert még nem kapták meg a szellemet, ugyanis Jézus még nem dicsőült meg.
40. vers
Néhányan a sokaságból, akik hallották ezeket a szavakat, elkezdték mondogatni: „Valóban ő a próféta.”
41. vers
Mások ezt mondták: „Ő a Krisztus.” Némelyek viszont ezt mondták: „De a Krisztus nem Galileából jön, nem igaz?
42. vers
Hát nem azt mondja az írás, hogy a Krisztus Dávid utódai közül származik, és Betlehemből, abból a faluból jön, ahol Dávid volt?”
43. vers
A sokaság pedig megosztottá vált miatta.
44. vers
Némelyek közülük el akarták fogni, de senki nem vetette rá a kezét.
45. vers
A hivatalszolgák tehát visszamentek a magas rangú papokhoz és a farizeusokhoz, és ez utóbbiak ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok ide?”
46. vers
A hivatalszolgák így feleltek: „Soha senki nem beszélt még úgy, mint ez az ember.”
47. vers
A farizeusok erre így válaszoltak: „Csak nem vezetett félre titeket is?
48. vers
Hát hisz benne valaki a vezetőink vagy a farizeusok közül?
49. vers
De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.”
50. vers
Nikodémusz, aki korábban már elment Jézushoz, és aki közülük való volt, megkérdezte tőlük:
51. vers
„Vajon a törvényünk szerint nem csak akkor ítélünk el egy embert, ha előbb meghallgattuk, és megtudtuk, mit tesz?”
52. vers
Így válaszoltak neki: „Csak nem Galileából való vagy te is? Nézz utána, és meglátod, hogy Galileából nem származik próféta.”
Könyvek
