⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
János evangéliuma
12. fejezet
1. vers
Jézus hat nappal a pászka előtt Betániába érkezett, oda, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.
2. vers
Vacsorát rendeztek Jézusnak, és Márta felszolgált, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik együtt ettek vele.
3. vers
Mária egyszer csak elővett egy font illatos olajat, igazi nárdusolajat, nagyon értékeset, és ráöntötte Jézus lábára, majd szárazra törölte azt a hajával. A ház megtelt az olaj illatával.
4. vers
Ám Iskariót Júdás, Jézus egyik tanítványa, aki arra készült, hogy elárulja őt, így szólt:
5. vers
„Miért nem adták el ezt az illatos olajat 300 dénárért, és miért nem adták a pénzt a szegényeknek?”
6. vers
Ezt azonban nem azért mondta, mintha törődött volna a szegényekkel, hanem mert tolvaj volt. Nála volt a doboz, amelyben a pénzt tartották, és gyakran lopott a beletett pénzből.
7. vers
Jézus ezért ezt mondta: „Hagyjátok békén ezt az asszonyt, hadd tegye, amit tesz, mert ezzel előkészül a temetésem napjára.
8. vers
Mert a szegények mindig veletek vannak, de én nem leszek mindig veletek.”
9. vers
Időközben a zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek, de nemcsak miatta, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül.
10. vers
A magas rangú papok pedig összeesküdtek, hogy Lázárt is megölik,
11. vers
mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda és hittek Jézusban.
12. vers
Másnap az ünnepre jött nagy tömeg hallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön.
13. vers
Az emberek pálmaágakat fogtak, kimentek elé, és így kezdtek kiáltozni: „Mentsd meg őt, kérünk! Áldott, aki Jehova nevében jön! Áldott Izrael királya!”
14. vers
Amikor Jézus talált egy fiatal szamarat, felült rá, mert meg van írva:
15. vers
„Ne félj, Sion lánya! Nézd! Királyod jön, szamárcsikón ülve.”
16. vers
A tanítványai először nem értették mindezt, ám amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek rá, hogy pontosan azt tették, ami meg volt írva róla.
17. vers
A sokaság pedig – amely Jézussal volt, amikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta őt a halottak közül – egyfolytában arról beszélt, ami történt.
18. vers
Azért is akart találkozni vele a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.
19. vers
A farizeusok ezért ezt mondták egymás között: „Látjátok, hogy semmire sem megyünk. Nézzétek! Utánamegy az egész világ!”
20. vers
Volt néhány görög is azok között, akik feljöttek az ünnepre, hogy imádják Istent.
21. vers
Ők odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betsaidából való volt, és ezt kérték tőle: „Uram, látni akarjuk Jézust.”
22. vers
Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.
23. vers
Jézus pedig ezt mondta nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.
24. vers
Higgyétek el, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal el, csak egy szem gabona marad, de ha elhal, akkor sok termést hoz.
25. vers
Aki szereti az életét, elveszíti azt, aki azonban gyűlöli az életét ebben a világban, örök életre fogja megóvni azt.
26. vers
Ha valaki a szolgám szeretne lenni, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz ő is. Ha valaki a szolgám szeretne lenni, az Atya tisztelni fogja őt.
27. vers
Most gyötrődöm, és mit is mondjak? Atyám, ments meg attól, aminek meg kell történnie! De hiszen ezért jöttem.
28. vers
Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” Ezt követően hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.”
29. vers
Amikor az ott álló sokaság ezt hallotta, voltak, akik azt mondták, hogy mennydörgött. Mások meg ezt: „Angyal szólt hozzá.”
30. vers
Jézus erre ezt mondta: „Nem értem szólt ez a hang, hanem értetek.
31. vers
Isten most megítéli ezt a világot, és ki fogja vetni ennek a világnak az uralkodóját.
32. vers
Én azonban, ha felemelnek a földről, mindenfajta embert magamhoz vonzok.”
33. vers
Ezt igazából azért mondta, hogy jelezze, hogyan hal meg nemsokára.
34. vers
Erre a sokaság ezt válaszolta: „A törvényből úgy tudjuk, hogy a Krisztus örökké élni fog. Akkor miért mondod, hogy az Emberfiát fel kell hogy emeljék? Ki ez az Emberfia?”
35. vers
Jézus ezt mondta nekik: „Még egy kis ideig köztetek lesz a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg az veletek van, hogy a sötétség ne kerítsen a hatalmába titeket. Aki pedig a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36. vers
Higgyetek a világosságban, amíg veletek van, hogy a világosság fiaivá legyetek.”
Miután Jézus ezeket mondta, elment, és elrejtőzött előlük.
37. vers
Hiába tett annyi jelt előttük, mégsem hittek benne,
38. vers
úgyhogy beteljesedett, amit Ézsaiás próféta mondott: „Jehova, ki hitt abban, amit tőlünk hallott? És kinek mutatta meg Jehova a hatalmát?”
39. vers
Ézsaiás azt is megmondta, hogy miért nem tudnak hinni:
40. vers
„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, ne értsenek a szívükkel, ne térjenek meg, és ne gyógyítsam meg őket.”
41. vers
Azért mondta ezeket Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és beszélt őróla.
42. vers
Mégis, még a zsidók vezetői közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem ismerték el őt, nehogy kizárják őket a zsinagógából,
43. vers
mert jobban vágytak az emberek elismerésére, mint Istenére.
44. vers
Jézus azonban hangosan ezt mondta: „Aki hisz bennem, nemcsak bennem hisz, hanem abban is, aki küldött engem,
45. vers
és aki engem lát, azt is látja, aki küldött engem.
46. vers
Én azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, és hogy mindaz, aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.
47. vers
De ha valaki hallja a szavaimat, és nem fogadja meg azokat, én nem ítélem meg őt. Nem azért jöttem, hogy megítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.
48. vers
Azt, aki semmibe vesz engem, és nem fogadja meg a szavaimat, van, ami megítélje. A szó, amelyet mondtam, az fogja megítélni őt az utolsó napon.
49. vers
Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy pontosan mit mondjak.
50. vers
És tudom, hogy ha valaki megtartja a parancsát, annak örök élete lesz. Amiket tehát mondok, pontosan úgy mondom, ahogy az Atya mondta nekem.”
Könyvek
