chapter 12
Jézus hat nappal a pászka előtt Betániába érkezett, oda, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.
Vacsorát rendeztek Jézusnak, és Márta felszolgált, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik együtt ettek vele.
Mária egyszer csak elővett egy font illatos olajat, igazi nárdusolajat, nagyon értékeset, és ráöntötte Jézus lábára, majd szárazra törölte azt a hajával. A ház megtelt az olaj illatával.
Ám Iskariót Júdás, Jézus egyik tanítványa, aki arra készült, hogy elárulja őt, így szólt:
„Miért nem adták el ezt az illatos olajat 300 dénárért, és miért nem adták a pénzt a szegényeknek?”
Ezt azonban nem azért mondta, mintha törődött volna a szegényekkel, hanem mert tolvaj volt. Nála volt a doboz, amelyben a pénzt tartották, és gyakran lopott a beletett pénzből.
Jézus ezért ezt mondta: „Hagyjátok békén ezt az asszonyt, hadd tegye, amit tesz, mert ezzel előkészül a temetésem napjára.
Mert a szegények mindig veletek vannak, de én nem leszek mindig veletek.”
Időközben a zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek, de nemcsak miatta, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül.
A magas rangú papok pedig összeesküdtek, hogy Lázárt is megölik,
mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda és hittek Jézusban.
Másnap az ünnepre jött nagy tömeg hallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön.
Az emberek pálmaágakat fogtak, kimentek elé, és így kezdtek kiáltozni: „Mentsd meg őt, kérünk! Áldott, aki Jehova nevében jön! Áldott Izrael királya!”
Amikor Jézus talált egy fiatal szamarat, felült rá, mert meg van írva:
„Ne félj, Sion lánya! Nézd! Királyod jön, szamárcsikón ülve.”
A tanítványai először nem értették mindezt, ám amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek rá, hogy pontosan azt tették, ami meg volt írva róla.
A sokaság pedig – amely Jézussal volt, amikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta őt a halottak közül – egyfolytában arról beszélt, ami történt.
Azért is akart találkozni vele a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.
A farizeusok ezért ezt mondták egymás között: „Látjátok, hogy semmire sem megyünk. Nézzétek! Utánamegy az egész világ!”
Volt néhány görög is azok között, akik feljöttek az ünnepre, hogy imádják Istent.
Ők odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betsaidából való volt, és ezt kérték tőle: „Uram, látni akarjuk Jézust.”
Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.
Jézus pedig ezt mondta nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.
Higgyétek el, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal el, csak egy szem gabona marad, de ha elhal, akkor sok termést hoz.
Aki szereti az életét, elveszíti azt, aki azonban gyűlöli az életét ebben a világban, örök életre fogja megóvni azt.
Ha valaki a szolgám szeretne lenni, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz ő is. Ha valaki a szolgám szeretne lenni, az Atya tisztelni fogja őt.
Most gyötrődöm, és mit is mondjak? Atyám, ments meg attól, aminek meg kell történnie! De hiszen ezért jöttem.
Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” Ezt követően hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.”
Amikor az ott álló sokaság ezt hallotta, voltak, akik azt mondták, hogy mennydörgött. Mások meg ezt: „Angyal szólt hozzá.”
Jézus erre ezt mondta: „Nem értem szólt ez a hang, hanem értetek.
Isten most megítéli ezt a világot, és ki fogja vetni ennek a világnak az uralkodóját.
Én azonban, ha felemelnek a földről, mindenfajta embert magamhoz vonzok.”
Ezt igazából azért mondta, hogy jelezze, hogyan hal meg nemsokára.
Erre a sokaság ezt válaszolta: „A törvényből úgy tudjuk, hogy a Krisztus örökké élni fog. Akkor miért mondod, hogy az Emberfiát fel kell hogy emeljék? Ki ez az Emberfia?”
Jézus ezt mondta nekik: „Még egy kis ideig köztetek lesz a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg az veletek van, hogy a sötétség ne kerítsen a hatalmába titeket. Aki pedig a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
Higgyetek a világosságban, amíg veletek van, hogy a világosság fiaivá legyetek.”
Miután Jézus ezeket mondta, elment, és elrejtőzött előlük.
Hiába tett annyi jelt előttük, mégsem hittek benne,
úgyhogy beteljesedett, amit Ézsaiás próféta mondott: „Jehova, ki hitt abban, amit tőlünk hallott? És kinek mutatta meg Jehova a hatalmát?”
Ézsaiás azt is megmondta, hogy miért nem tudnak hinni:
„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, ne értsenek a szívükkel, ne térjenek meg, és ne gyógyítsam meg őket.”
Azért mondta ezeket Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és beszélt őróla.
Mégis, még a zsidók vezetői közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem ismerték el őt, nehogy kizárják őket a zsinagógából,
mert jobban vágytak az emberek elismerésére, mint Istenére.
Jézus azonban hangosan ezt mondta: „Aki hisz bennem, nemcsak bennem hisz, hanem abban is, aki küldött engem,
és aki engem lát, azt is látja, aki küldött engem.
Én azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, és hogy mindaz, aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.
De ha valaki hallja a szavaimat, és nem fogadja meg azokat, én nem ítélem meg őt. Nem azért jöttem, hogy megítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.
Azt, aki semmibe vesz engem, és nem fogadja meg a szavaimat, van, ami megítélje. A szó, amelyet mondtam, az fogja megítélni őt az utolsó napon.
Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy pontosan mit mondjak.
És tudom, hogy ha valaki megtartja a parancsát, annak örök élete lesz. Amiket tehát mondok, pontosan úgy mondom, ahogy az Atya mondta nekem.”