⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

János evangéliuma

chapter 4


Chapters:


verse #1

Mikor az Úr tudomást szerzett róla, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több embert tesz tanítvánnyá és keresztel meg, mint János


verse #2

– jóllehet maga Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai –,


verse #3

elhagyta Júdeát, és elindult ismét Galileába.


verse #4

Szamárián kellett átmennie.


verse #5

Eljutott egy Sikár nevű szamáriai városhoz, amely annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob adott a fiának, Józsefnek.


verse #6

Ott volt Jákob kútja is. Jézus pedig az utazástól fáradtan leült a kúthoz. A hatodik óra körül járt az idő.


verse #7

Egy Szamáriából való asszony jött vizet húzni. Jézus ezt mondta neki: „Adj innom!”


verse #8

(A tanítványai ugyanis elmentek a városba ennivalót venni.)


verse #9

A szamáriai asszony ezért így szólt hozzá: „Hogyhogy te zsidó létedre inni kérsz tőlem, mikor én szamáriai asszony vagyok?” (A zsidók ugyanis szóba sem állnak a szamáriaiakkal.)


verse #10

Jézus ezt válaszolta neki: „Ha tudtad volna, hogy mi Isten ajándéka, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: »Adj innom!«, akkor te kérted volna őt, és ő életadó vizet adott volna neked.”


verse #11

Az asszony ezt mondta neki: „Uram, még vödröd sincs, hogy vizet húzz, a kút pedig mély. Honnan van hát az életadó vized?


verse #12

Csak nem vagy nagyobb Jákob ősapánknál, aki a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott a fiaival és az állataival együtt?”


verse #13

Jézus így válaszolt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik.


verse #14

Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik, hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért tör fel, hogy örök életet adjon.”


verse #15

Az asszony ezt mondta neki: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen állandóan ide jönnöm vizet húzni!”


verse #16

Jézus így szólt hozzá: „Menj, hívd a férjedet, és gyere ide vele együtt.”


verse #17

Az asszony ezt válaszolta: „Nincs férjem.” Jézus ezt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed.


verse #18

Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem a férjed. Ebben igazat mondtál.”


verse #19

Az asszony így szólt hozzá: „Uram, látom, hogy próféta vagy.


verse #20

Ősapáink ezen a hegyen imádták Istent, ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt.”


verse #21

Jézus ezt mondta neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.


verse #22

Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi viszont azt imádjuk, akit ismerünk, mert a megmentés a zsidókkal kezdődik.


verse #23

Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik így imádják őt.


verse #24

Isten szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.”


verse #25

Az asszony ezt mondta neki: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, mindent nyíltan kijelent nekünk.”


verse #26

Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az.”


verse #27

Éppen ekkor érkeztek meg a tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Persze egyikük sem kérdezte meg: „Mit akarsz az asszonytól?”, vagy: „Miért beszélsz vele?”


verse #28

Az asszony ekkor otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és ezt mondta az embereknek:


verse #29

„Jöjjetek, lássatok egy embert, aki megmondta nekem mindazt, amit tettem. Talán csak nem ő a Krisztus?”


verse #30

Azok kimentek a városból, és odamentek Jézushoz.


verse #31

Közben a tanítványok így unszolták őt: „Rabbi, egyél!”


verse #32

Ő azonban ezt mondta nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”


verse #33

A tanítványok ezért ezt kérdezgették egymástól: „Csak nem hozott neki valaki enni?”


verse #34

Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem az akaratát annak, aki küldött engem, és hogy elvégezzem a munkáját.


verse #35

Nem azt mondjátok, hogy még négy hónap van az aratásig? Én pedig azt mondom nektek: Nézzétek a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra.


verse #36

Az arató már megkapta a bérét, és örök életre gyűjt termést, hogy együtt örüljön a magvető és az arató.


verse #37

Mert igaz a mondás: más a magvető, és más az arató.


verse #38

Elküldtelek benneteket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradoztatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő fáradozásuknak veszitek a hasznát.”


verse #39

Abban a városban pedig sokan hittek benne a szamáriaiak közül amiatt, hogy az asszony így tanúskodott nekik: „Megmondta nekem mindazt, amit tettem.”


verse #40

Amikor pedig a szamáriaiak odaértek hozzá, megkérték, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig.


verse #41

Annak köszönhetően, amit ő mondott, még többen hittek,


verse #42

és ezt mondták az asszonynak: „Már nemcsak a te szavaid miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk őt, és tudjuk, hogy valóban ez az ember a világ megmentője.”


verse #43

A két nap elteltével elment onnan Galileába.


verse #44

(Jézus egyébként maga mondta, hogy a prófétát nem tisztelik a saját hazájában.)


verse #45

Amikor pedig megérkezett Galileába, a galileaiak szívesen fogadták őt, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, ugyanis ők is elmentek az ünnepre.


verse #46

Aztán ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt pedig egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia Kapernaumban.


verse #47

Amikor ez az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, elment hozzá, és megkérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt.


verse #48

Jézus azonban ezt mondta neki: „Ti csak akkor hisztek, ha jeleket és csodákat láttok.”


verse #49

A királyi tisztviselő ezt mondta neki: „Uram, gyere el, még mielőtt meghal a gyermekem!”


verse #50

Jézus ezt mondta neki: „Menj, él a fiad.” Az ember hitt Jézus szavainak, és elment.


verse #51

Még úton volt, amikor a rabszolgái eléje jöttek, hogy elmondják, él a fia.


verse #52

Megkérdezte őket, hogy melyik órában lett jobban. Ők ezt mondták neki: „Tegnap, a hetedik órában ment le a láza.”


verse #53

Ebből az apa tudta, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus ezt mondta neki: „Él a fiad.” Ezért ő is, és az egész háznépe is hívő lett.


verse #54

Ez volt a második jel, amelyet Jézus tett, amikor elment Júdeából Galileába.

Chapters:


Books