János evangéliuma

Capítulos:

… 16 17 18 19 20 21   ⇤ ← 19 → ⇥

verso 1

Majd Pilátus megkorbácsoltatta Jézust.

verso 2

A katonák pedig töviskoronát fontak, a fejére tették, bíborszínű köntöst adtak rá,

verso 3

odaléptek hozzá, és ezt mondogatták neki: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”, és arcul csapták.

verso 4

Pilátus pedig ismét kiment, és így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, én semmiben sem találom bűnösnek.”

verso 5

Jézus tehát kijött a bíborszínű köntösben, fején a töviskoronával. Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Íme, az ember!”

verso 6

Amikor azonban a magas rangú papok és a hivatalszolgák látták őt, így kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd oszlopra!” Pilátus ezt mondta nekik: „Vigyétek el, és végezzétek ki ti, mert én semmiben sem találom bűnösnek.”

verso 7

A zsidók így válaszoltak neki: „Nekünk van törvényünk, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiának mondta magát.”

verso 8

Amikor Pilátus hallotta, amit mondanak, még nagyobb félelem fogta el.

verso 9

Újra bement a kormányzói palotába, és ezt kérdezte Jézustól: „Honnan való vagy?” De Jézus nem válaszolt.

verso 10

Pilátus ezért ezt mondta neki: „Éppen nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon engedjelek, és hatalmam van arra, hogy kivégezzelek?”

verso 11

Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad sem lenne felettem, ha nem kaptál volna hatalmat felülről. Ezért nagyobb bűne van annak, aki engem átadott neked.”

verso 12

Pilátus ezért továbbra is kereste a módját, hogy szabadon engedje őt. A zsidók azonban így kiáltoztak: „Ha ezt szabadon engeded, nem vagy a császár barátja. Aki királynak mondja magát, az a császárral száll szembe.”

verso 13

Miután Pilátus hallotta ezeket, kihozta Jézust, és leült a bírói székbe azon a helyen, amelyet Kövezetnek, héberül pedig Gabbatának hívnak.

verso 14

A pászka előkészületi napja volt ekkor, és a 6. óra körül járt az idő. Pilátus ezt mondta a zsidóknak: „Íme, a királyotok!”

verso 15

Ők azonban így kiáltoztak: „El vele! El vele! Feszítsd őt oszlopra!” Pilátus így szólt hozzájuk: „A királyotokat végezzem ki?” A magas rangú papok ezt válaszolták: „Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk.”

verso 16

Ezután átadta nekik, hogy feszítsék oszlopra.

Így aztán átvették Jézust.

verso 17

Ő maga vitte a kínoszlopot, és kiment az úgynevezett Koponyahelyre, melyet héberül Golgotának hívnak.

verso 18

Ott oszlopra feszítették őt, és még két másik férfit is. Jézus volt középen, az egyik férfi az egyik oldalán, a másik férfi pedig a másikon.

verso 19

Pilátus feliratot is készített egy táblára, és feltette a kínoszlopra. Ezt írta rá: „A názáreti Jézus, a zsidók királya”.

verso 20

A feliratot sok zsidó olvasta, mert Jézust a városhoz közel feszítették oszlopra, és a felirat héberül, latinul és görögül volt írva.

verso 21

A magas rangú zsidó papok azonban ezt mondták Pilátusnak: „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem azt, amit ő mondott: »A zsidók királya vagyok.«”

verso 22

Pilátus így válaszolt: „Amit írtam, megírtam.”

verso 23

Miután a katonák oszlopra feszítették Jézust, fogták a felsőruháit, és négy részre osztották, mindegyik katonának jutott egy. Majd fogták az alsóruhát is, ez azonban varratlan volt, felülről egybeszőve egész hosszában,

verso 24

így hát ezt mondták egymásnak: „Ne tépjük el, hanem sorsvetéssel döntsük el, hogy kié legyen.” Azért volt ez, hogy beteljesedjen az írás: „Elosztották maguk között a ruháimat, és sorsot vetettek rájuk.” A katonák pontosan ezt tették.

verso 25

Jézus kínoszlopánál pedig ott állt az anyja és anyjának a lánytestvére, ezenkívül Mária, Klópás felesége, és Mária Magdaléna.

verso 26

Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt az anyjához: „Asszony, mostantól ő a te fiad!”

verso 27

Azután ezt mondta a tanítványnak: „Mostantól ő a te anyád!” És ez a tanítvány attól az órától fogva a saját otthonába fogadta őt.

verso 28

Ezután Jézus, mivel tudta, hogy most már minden végbement, ezt mondta, hogy beteljesüljön az írás: „Szomjas vagyok.”

verso 29

Volt ott egy savanyú borral teli korsó. Ezért izsópszárra tettek egy szivacsot, amelyet átitattak a savanyú borral, és a szájához emelték.

verso 30

Mikor aztán Jézus megízlelte a savanyú bort, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És a fejét lehajtva kilehelte utolsó leheletét.

verso 31

Mivel ekkor előkészületi nap volt, a zsidók arra kérték Pilátust, hogy töresse el a megfeszített emberek lábát, és vetesse le a holttesteket, hogy ne maradjanak sabbaton a kínoszlopon (ekkor ugyanis nagy sabbat volt).

verso 32

Odamentek tehát a katonák, és eltörték az elsőnek a lábát, és a másikét is, akit vele együtt feszítettek oszlopra.

verso 33

De amikor Jézushoz értek, látták, hogy már halott, és nem törték el a lábát.

verso 34

Az egyik katona azonban az oldalába döfött egy lándzsát, és azonnal vér és víz jött ki.

verso 35

Az a személy tanúsítja ezt, aki látta a történteket, és igaz, amit mond. Ő tudja, hogy az igazat mondja, és azért mondja, hogy ti is higgyetek.

verso 36

Igen, ezek azért történtek, hogy beteljesedjen az írás: „Egyetlen csontját sem fogják összetörni.”

verso 37

És egy másik írás így szól: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”

verso 38

Ezek után pedig az Arimateából való József, aki tanítványa volt Jézusnak – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, arra kérte Pilátust, hogy engedje meg, hogy levegye Jézus testét. Pilátus pedig engedélyt adott neki erre. József elment hát, és levette a holttestet.

verso 39

Eljött Nikodémusz is – aki először éjszaka ment hozzá –, és hozott körülbelül százfontnyi mirhából és aloéból készült keveréket.

verso 40

Fogták tehát Jézus testét, és a zsidó temetési szokásoknak megfelelően a fűszerekkel együtt lenvászonba tekerték.

verso 41

Egyébként azon a helyen, ahol kivégezték, volt egy kert, a kertben pedig egy új sír, amelybe még soha senkit nem fektettek.

verso 42

Mivel előkészületi napjuk volt a zsidóknak, és a sír közel volt, ide fektették Jézust.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21