⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Jób

14. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Az asszonytól született ember
rövid életű, és sok a baja.


2. vers

Kinyílik, mint a virág, majd elhervad,
tovatűnik, mint az árnyék.


3. vers

Igen, rászegezed a szemedet,
bíróság elé állítod őt, hogy ítéljen köztetek.


4. vers

Ki születik tisztának egy tisztátalan embertől?
Senki!


5. vers

Ha napjainak száma meg van határozva,
kezedben van hónapjainak száma.
Határt szabtál neki, melyet nem léphet túl.


6. vers

Fordítsd el róla tekinteted, hadd legyen nyugalma,
mint a béresnek, amíg aztán véget nem ér a napja.


7. vers

Hisz még a fának is van reménye!

Ha kivágják, újra sarjad,
és a hajtása tovább nő.


8. vers

Ha a földben megvénül a gyökere
és elhal a törzse,


9. vers

akkor a víznek illatától kisarjad,
és mint az új növény, ágat hajt.


10. vers

Az ember azonban meghal, és erőtlenül fekszik.
Ha meghal az ember, hová kerül?


11. vers

Eltűnik a víz a tengerből,
elapad a folyó, és kiszárad.


12. vers

Az ember is lefekszik, és nem kel fel.

Az ég elmúlásáig sem ébred fel,
és nem keltik fel őt álmából.


13. vers

Ó, bárcsak elrejtenél a sírban,
rejtegetnél, míg el nem múlik haragod,
kitűznél nekem egy időt, és nem feledkeznél el rólam!


14. vers

Ha meghal az ember, vajon élhet-e újra?

Kényszerű szolgálatom minden napján várakozni fogok,
míg el nem jön a szabadulásom.


15. vers

Szólítani fogsz, és én válaszolok neked.
Vágyakozol majd kezed műve után.


16. vers

Most viszont minden lépésemet számolod,
nem figyelsz másra, csak bűnömre.


17. vers

Lepecsételt erszényben van törvényszegésem,
leragasztod és lepecsételed vétkem.


18. vers

Ahogy a hegy leomlik és szétmorzsolódik,
és a szikla elmozdul helyéről,


19. vers

ahogy a köveket elkoptatja a víz,
és az ár elmossa a földet,
úgy teszed semmivé a halandó ember reményét.


20. vers

Folyton legyőzöd őt, míg el nem múlik,
megváltoztatod a külsejét, és elküldöd.


21. vers

Fiait tisztesség éri, de ő nem tud róla,
jelentéktelenné válnak, de ő nem veszi észre.


22. vers

Csak addig érez fájdalmat, míg élet van a testében,
csak addig kesereg, míg életben van.”

Fejezetek:


Könyvek