chapter 14
Az asszonytól született ember
rövid életű, és sok a baja.
Kinyílik, mint a virág, majd elhervad,
tovatűnik, mint az árnyék.
Igen, rászegezed a szemedet,
bíróság elé állítod őt, hogy ítéljen köztetek.
Ki születik tisztának egy tisztátalan embertől?
Senki!
Ha napjainak száma meg van határozva,
kezedben van hónapjainak száma.
Határt szabtál neki, melyet nem léphet túl.
Fordítsd el róla tekinteted, hadd legyen nyugalma,
mint a béresnek, amíg aztán véget nem ér a napja.
Hisz még a fának is van reménye!
Ha kivágják, újra sarjad,
és a hajtása tovább nő.
Ha a földben megvénül a gyökere
és elhal a törzse,
akkor a víznek illatától kisarjad,
és mint az új növény, ágat hajt.
Az ember azonban meghal, és erőtlenül fekszik.
Ha meghal az ember, hová kerül?
Eltűnik a víz a tengerből,
elapad a folyó, és kiszárad.
Az ember is lefekszik, és nem kel fel.
Az ég elmúlásáig sem ébred fel,
és nem keltik fel őt álmából.
Ó, bárcsak elrejtenél a sírban,
rejtegetnél, míg el nem múlik haragod,
kitűznél nekem egy időt, és nem feledkeznél el rólam!
Ha meghal az ember, vajon élhet-e újra?
Kényszerű szolgálatom minden napján várakozni fogok,
míg el nem jön a szabadulásom.
Szólítani fogsz, és én válaszolok neked.
Vágyakozol majd kezed műve után.
Most viszont minden lépésemet számolod,
nem figyelsz másra, csak bűnömre.
Lepecsételt erszényben van törvényszegésem,
leragasztod és lepecsételed vétkem.
Ahogy a hegy leomlik és szétmorzsolódik,
és a szikla elmozdul helyéről,
ahogy a köveket elkoptatja a víz,
és az ár elmossa a földet,
úgy teszed semmivé a halandó ember reményét.
Folyton legyőzöd őt, míg el nem múlik,
megváltoztatod a külsejét, és elküldöd.
Fiait tisztesség éri, de ő nem tud róla,
jelentéktelenné válnak, de ő nem veszi észre.
Csak addig érez fájdalmat, míg élet van a testében,
csak addig kesereg, míg életben van.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42