Jób

Chapters:

… 18 19 20 21 22 …   ⇤ ← 20 → ⇥

verse #1

Erre megszólalt a naámai Cófár:

verse #2

„Hát ezért nem tudom magamban tartani nyugtalanító gondolataimat,
hisz fel vagyok háborodva!

verse #3

Olyan bírálatot hallottam, mely sért engem,
és az eszem azt diktálja, hogy válaszoljak.

verse #4

Biztosan mindig is tudtad azt,
hisz így van, amióta csak ember van a földön,

verse #5

hogy a gonosz örömkiáltása rövid életű,
és az istentelen öröme röpke pillanat.

verse #6

Bár az égig emelkedik a nagysága,
és a felhőket éri a feje,

verse #7

örökre elvész, mint az ürüléke.
Akik látni szokták őt, ezt kérdezik: »Hol van?«

verse #8

Elrepül, mint az álom, és nem találják.
Elűzik, mint az éjszakai látomást.

verse #9

A szem, amely egykor látta, nem látja újra,
és az otthona sem látja többé.

verse #10

Gyermekei majd a szegények jóindulatát keresik,
és saját kezűleg adja vissza értékeit azoknak, akiktől elvette.

verse #11

Csontjait fiatalos erő járta át,
de porba fog az hanyatlani vele együtt.

verse #12

Ha édes a szájában a gonoszság,
ha elrejti azt a nyelve alatt,

verse #13

ha ízlelgeti, és nem válik meg tőle,
és ha szájában tartogatja,

verse #14

akkor az étel keserűvé válik benne,
olyan lesz benne, mint a kobrák mérge.

verse #15

Gazdagságot nyelt le, de kihányja,
Isten kiüríti a hasából.

verse #16

Kobrák mérgét fogja szívni,
vipera méregfoga végez vele.

verse #17

Sosem látja majd a patakokat,
a méz és a vaj özönét.

verse #18

Visszaadja javait, és nem éli fel.
Nem fogja élvezni a gazdagságát, melyet kereskedéssel szerzett.

verse #19

Mert összezúzta és magára hagyta a szegényeket,
olyan házakat kaparintott meg, melyeket nem ő épített.

verse #20

Nem lesz nyugta belül,
a gazdagsága nem segít neki, hogy megmeneküljön.

verse #21

Semmi sincs már, amit felfalhatna,
ezért nem lesz tartós a jóléte.

verse #22

Amikor a leggazdagabb, akkor úrrá lesz rajta az aggodalom,
teljes erővel tör rá a balszerencse.

verse #23

Miközben megtölti a hasát,
Isten lángoló haragja lecsap rá,
rázúdul, és eléri a beleit!

verse #24

Amikor menekül a vasfegyverek elől,
rézíjjal lövik át.

verse #25

Kihúz egy nyilat a hátából,
egy fényes fegyvert az epéjéből,
és rettegés tartja markában.

verse #26

Teljes sötétség vár kincseire,
olyan tűz emészti meg őt, melyet senki sem szított.
Veszedelem vár arra, aki életben marad a sátrában.

verse #27

Leleplezi vétkét az ég,
és fellázad ellene a föld.

verse #28

Árvíz sodorja el a házát,
hatalmas áradás lesz Isten haragjának napján.

verse #29

Ezt kapja Istentől a gonosz ember,
ez az öröksége, melyet Isten ítélt neki.”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42