Jób

Chapters:

… 16 17 18 19 20 …   ⇤ ← 18 → ⇥

verse #1

Ekkor így válaszolt a suahita Bildád:

verse #2

„Mikor hagyod már abba az ilyen beszédet?
Legyen benned némi értelem, és aztán beszélhetünk.

verse #3

Miért tekintesz ránk úgy, mintha állatok volnánk,
és miért nézel minket ostobának?

verse #4

Még ha marcangolod is magad haragodban,
teérted talán elhagyatottá lesz a föld,
vagy kimozdul helyéből a szikla?

verse #5

Igen, a gonosz világossága kialszik,
és nem fog ragyogni tüzének lángja.

verse #6

A világosság el fog sötétülni sátrában,
és kialszik fölötte a lámpás.

verse #7

Megrövidülnek erőteljes léptei,
és a saját tanácsa miatt bukik el.

verse #8

Mert hálóba viszi a lába,
és belesétál a szövevénybe.

verse #9

Sarka kelepcébe szorul,
csapda tartja őt fogva.

verse #10

Kötél van elrejtve neki a földön,
és csapda van az ösvényén.

verse #11

Mindenfelől borzalom rémíti meg,
hajszolja őt, és a nyomában van.

verse #12

Cserben hagyja az ereje,
és tántorog a veszedelem miatt.

verse #13

Szétfoszlik a bőre,
szörnyű, halálos betegség emészti végtagjait.

verse #14

Kitépik biztonságos sátrából,
és a borzalmak királya elé viszik.

verse #15

Idegenek laknak majd sátrában,
kénnel szórják be lakhelyét.

verse #16

Alatta elszáradnak a gyökerei,
felette pedig elsorvadnak az ágai.

verse #17

Emléke elhomályosul a földön,
és a nevét sem ismerik az utcán.

verse #18

A világosságból a sötétségbe űzik,
és elkergetik a termékeny földről.

verse #19

Nem lesz utódja és leszármazottja a népében,
senkije sem marad élve ott, ahol lakik.

verse #20

Ha elérkezik a napja, nyugaton az emberek elborzadnak,
keleten pedig rettegés fogja el őket.

verse #21

Ez történik a gonosztevő sátraival,
és annak a lakhelyével, aki nem ismeri Istent.”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42