chapter 27
Jób így folytatta a beszédét:
„Amilyen biztos, hogy él Isten, aki nem szolgáltat nekem igazságot,
és amilyen biztos, hogy él a Mindenható, aki megkeserített,
olyan biztos, hogy amíg lélegzem,
és orromban van Isten szelleme,
az ajkam nem fog igazságtalanságot szólni,
és a szám nem mormog hazugságot!
Nem tudom elképzelni, hogy azt mondjam rátok, hogy igazságosak vagytok!
Mindhalálig feddhetetlen maradok!
Igazságos maradok, sosem adom fel!
Ezért amíg élek, nem lesz lelkiismeret-furdalásom.
Úgy járjanak az ellenségeim, mint a gonoszok,
és akik ellenem támadnak, mint az igazságtalanok.
Mert milyen reménye van az istentelennek, ha elpusztítják,
ha Isten elveszi az életét?
Vajon meghallja Isten a segélykiáltását,
ha szerencsétlenség éri?
Vajon a Mindenható az örömének a forrása?
Mindig Istenhez kiált segítségért?
Megismertetem veletek, hogy milyen hatalma van Istennek.
Semmit sem titkolok el a Mindenhatóról.
Ha mindannyian láttatok látomásokat,
akkor a szavaitok miért semmitmondóak?
Ezt kapja a gonosz ember Istentől,
és ezt kapják örökségül a zsarnokok a Mindenhatótól.
Ha sok fia lesz, kard öli meg őket,
és a leszármazottainak nem lesz elég ennivalója.
A leszármazottait, akik tovább élnek, mint ő, járványos betegség miatt temetik el,
és az özvegyeik nem fogják siratni őket.
Ha annyi ezüstöt halmoz is fel, mint a por,
és annyi ruhát tárol is, mint az agyag,
bár ő gyűjtötte össze,
az igazságos fogja hordani,
és az ezüstjén az ártatlanok osztoznak.
Háza olyan gyenge, mint a molylepke gubója,
mint a csősz csinálta menedék.
Gazdagon fekszik le, de nem marad meg a vagyona,
amikor kinyitja a szemét, semmije sem lesz.
Magával ragadja a rémület, mint az árvíz,
elragadja a vihar éjjel.
Felkapja a keleti szél, és elviszi,
elsodorja a helyéről.
Könyörtelenül lecsap rá,
miközben ő elkeseredetten próbál menekülni ereje elől.
Gúnyosan megtapsolja,
és füttyent rá a lakhelyéről.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42