⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Jób

chapter 37


Chapters:


verse #1

Most kalapál a szívem,
és majd kiugrik a helyéből.


verse #2

Hallgassátok figyelmesen dörgedelmes szavát
és mennydörgő hangját, amely szájából jön.


verse #3

Kiereszti az egész ég alatt,
és villámait elküldi a föld minden sarkára.


verse #4

Aztán dörgedelmes hangot hallani.

Isten mennydörög fenséges hangon,
és nem tartja azt vissza, amikor szavát hallatja.


verse #5

Isten csodálatosan mennydörög szavával,
nagy dolgokat tesz, amelyeket fel nem foghatunk.


verse #6

Mert ezt mondja a hónak: »Hullj a földre!«,
és a záporesőnek: »Zuhogj bőségesen!«


verse #7

Isten leállít mindent, amit az emberek tesznek,
hogy minden halandó megismerje az ő munkáját.


verse #8

A vad behúzódik a barlangjába,
és ott marad az odújában.


verse #9

Előtör a szélvihar a lakóhelyéből,
és hideg érkezik az északi széllel.


verse #10

Isten leheletére jég keletkezik,
és a nagy vizek megfagynak.


verse #11

Igen, nedvességgel terheli meg a felhőket,
és villámot szór a felhőkben.


verse #12

Gomolyognak a felhők, követve az ő irányítását,
minden parancsát teljesítik a lakott föld felszínén.


verse #13

Olykor büntetésként használja őket, olykor a föld megöntözésére,
máskor pedig arra, hogy kimutassa odaadó szeretetét.


verse #14

Figyelj, Jób!
Állj meg, és figyeld meg Isten csodálatos műveit!


verse #15

Tudod, hogyan irányítja Isten a felhőket?
És tudod, hogyan villant fel villámokat a felhőből?


verse #16

Tudod, hogyan úsznak a felhők?
Csodálatos művei ezek annak, akinek tökéletes a tudása.


verse #17

Miért forrósodik át a ruhád,
amikor csend száll a földre a déli szél miatt?


verse #18

Talán vele együtt kifeszítheted az eget,
hogy kemény legyen, mint a fémtükör?


verse #19

Tudasd velünk, mit mondjunk neki.
Nem tudunk válaszolni, mert sötétben vagyunk.


verse #20

Vajon jelenteni kell neki, hogy szólni akarok?
Vagy mondott valaki olyasmit, amit közölni kell vele?


verse #21

Még a fényt sem látják
– bár ott ragyog az égen –,
míg el nem vonul a szél, és magával nem viszi a felhőket.


verse #22

Észak felől aranyló ragyogás támad.
Isten méltósága félelmet keltő.


verse #23

Nem tudjuk megérteni a Mindenhatót.

Ő hatalmas,
és sosem tér el attól, amit igazságosnak tart.


verse #24

Mélységesen tiszteljék hát az emberek!
Mert nem kedveli azokat, akik bölcsnek gondolják magukat.”

Chapters:


Books