Jób

Chapters:

… 27 28 29 30 31 …   ⇤ ← 29 → ⇥

verse #1

Jób ezután így folytatta a beszédét:

verse #2

„Bárcsak olyan volnék, mint hónapokkal ezelőtt,
mint azokban a napokban, amikor Isten vigyázott rám,

verse #3

amikor fejem fölött ragyogtatta lámpását,
amikor az ő világosságánál keltem át a sötéten,

verse #4

amikor erőm teljében voltam,
amikor Isten a barátom volt, és a sátramban volt,

verse #5

amikor még velem volt a Mindenható,
amikor körülöttem voltak a gyermekeim,

verse #6

amikor lépteim vajban fürödtek,
és a szikla olajpatakokat árasztott nekem.

verse #7

Amikor csak kimentem a városkapuhoz,
és elfoglaltam a helyemet a köztéren,

verse #8

megláttak a fiatalok, és félreálltak,
még az idősek is felkeltek, és állva maradtak.

verse #9

A fejedelmek inkább nem beszéltek,
és kezüket a szájukra tették.

verse #10

A befolyásos emberek is elnémultak,
és nyelvük a szájpadlásukhoz tapadt.

verse #11

Aki csak hallott engem, jót mondott rólam,
és akik láttak, mellettem tanúskodtak.

verse #12

Mert megszabadítottam a szegényt, aki segítségért kiáltott,
csakúgy, mint az apátlan gyermeket és bárkit, akinek nem volt segítője.

verse #13

Akikre halál várt, áldottak engem,
és örültek az özvegyek a segítségemnek.

verse #14

Igazságosságba öltöztem,
mintha köntös és turbán lett volna az igazságos ítéletem.

verse #15

Szeme voltam a vaknak,
és lába a sántának.

verse #16

Apja voltam a szegénynek,
és kivizsgáltam annak ügyét, akit nem ismertem.

verse #17

Összetörtem a gonosztevők állkapcsát,
és fogaik közül kitéptem a zsákmányt.

verse #18

Mindig ezt mondtam: »A saját otthonomban fogok meghalni,
és olyan sok napot érek meg, mint ahány homokszem van.

verse #19

Gyökereim a vízig fognak nyúlni,
és harmat éjszakázik majd ágaimon.

verse #20

Dicsőségem szüntelen megújul,
és íjam a kezemben újra meg újra lőni fog.«

verse #21

Az emberek reménykedve hallgattak engem,
csendben vártak a tanácsomra.

verse #22

Miután beszéltem, nem volt mit hozzátenniük,
szavaim kellemesek voltak a füleiknek.

verse #23

Úgy vártak rám, mint az esőre,
szájukat tátva itták a szavaimat, mintha csak a tavaszi esőt várnák.

verse #24

Alig hitték el, hogy rájuk mosolyogtam,
arcom fénye megnyugtatta őket.

verse #25

Vezetőjükként utat mutattam nekik.

Úgy éltem, mint király a csapatai között,
mint aki gyászolókat vigasztal.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42