Jób

Chapters:

… 32 33 34 35 36 …   ⇤ ← 34 → ⇥

verse #1

Elihu ezután így folytatta:

verse #2

„Ti bölcsek, halljátok szavaimat,
és figyeljetek rám, ti, akik annyi mindent tudtok!

verse #3

Mert a fül mérlegeli a szavakat,
mint ahogy a nyelv ízleli meg az ételt.

verse #4

Gondoljuk át mi magunk, mi a helyes,
és döntsük el mi magunk, mi a jó.

verse #5

Jób ugyanis ezt mondta: »Igazam van,
Isten mégsem szolgáltat nekem igazságot.

verse #6

Hazudnék én azért, hogy elkerüljem a jogos ítéletet?
Sebem gyógyíthatatlan, holott nem áll fenn törvényszegés.«

verse #7

Melyik ember olyan, mint Jób,
aki úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet?

verse #8

A gonosztevőkhöz társul,
és a gonoszokkal van együtt.

verse #9

Hiszen ezt mondta: »Semmi haszna abból az embernek,
ha igyekszik Isten kedvére tenni.«

verse #10

Figyeljetek hát rám, ti értelmes emberek!

Elképzelhetetlen, hogy az igaz Isten gonoszul cselekedjen,
hogy a Mindenható rosszat tegyen!

verse #11

Mert a tettei szerint fizet az embernek,
és hagyja, hogy elszenvedje a tetteinek a következményeit.

verse #12

Isten semmiképpen sem cselekszik gonoszul,
és a Mindenható nem ítél igazságtalanul.

verse #13

Ki bízta rá a földet,
és kicsoda nevezte ki az egész világ fölé?

verse #14

Ha az emberekre irányítja a figyelmét,
ha magához gyűjti a szellemüket és a leheletüket,

verse #15

minden ember meghal,
és visszatér a porba.

verse #16

Ha tehát értelmes vagy, figyelj csak,
és hallgasd figyelmesen, amit mondok.

verse #17

Hát uralkodhat olyan, aki gyűlöli az igazságosságot?
Vagy elítélnél egy hatalmon lévőt, aki igazságos?

verse #18

Vajon mondanád egy királynak: »Semmirekellő vagy«,
vagy egy előkelőnek: »Gonosz vagy.«

verse #19

Van valaki, aki nem részrehajló a fejedelmekkel,
és nem kivételez a gazdagokkal a szegények kárára,
hisz mindegyikük az ő keze munkája.

verse #20

Meghalhatnak hirtelen, az éjszaka közepén.
Reszketnek, majd meghalnak.
Még azokat is eltávolítják, akik hatalmon vannak, de nem emberi kéz végez velük.

verse #21

Mert Isten szemmel tartja az ember útjait,
és látja minden lépését.

verse #22

Nincs olyan sötétség vagy sűrű árnyék,
ahol elrejtőzhetnének a gonosztevők.

verse #23

Mert Isten nem tűzte ki az idejét annak,
hogy az ember megjelenjen előtte ítéletre.

verse #24

Nem kell kivizsgálnia semmit sem ahhoz, hogy megfosszon embereket a hatalmuktól,
és másokat állítson a helyükbe.

verse #25

Elvégre tudja, hogy mit művelnek.
Letaszítja őket éjjel, és összetörnek.

verse #26

Lesújt rájuk a gonoszságukért
mindenki szeme láttára,

verse #27

mert elfordultak tőle, és nem követik,
és nem veszik figyelembe a tetteit.

verse #28

Miattuk a szegények arra kényszerülnek, hogy Istenhez kiáltsanak segítségért,
ő pedig meghallgatja azok kiáltását, akik segítségre szorulnak.

verse #29

Ha Isten hallgat, ki ítélheti el?
Ha elrejti arcát, ki láthatja őt?

Akár nemzettel, akár emberrel teszi ezt, azért van ez így,

verse #30

hogy ne uralkodhasson istentelen ember,
és ne állíthasson csapdát a népnek.

verse #31

Ugyan mondhatja-e valaki Istennek:
»Büntetést kaptam, pedig nem követtem el semmit.

verse #32

Mutasd meg, mit nem vettem észre.
Ha valami rosszat tettem, nem teszem újra.«

verse #33

Talán te határozod meg, hogyan jutalmazzon meg, holott elutasítod az ítéletét?
Te döntsd el, ne én.
Mondd hát el, amit olyan jól tudsz.

verse #34

Az értelmes emberek ezt mondják nekem,
igen, bármelyik bölcs ember, aki hall engem:

verse #35

»Tudatlanul beszél Jób,
és szavai nem tükröznek éleslátást.«

verse #36

Legyen Jób a végsőkig próbára téve,
mert úgy beszél, mint a gonoszok!

verse #37

Bűnét lázadással tetézi.

Gúnyosan tapsol előttünk,
és csak szaporítja szavait az igaz Isten ellen!”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42