chapter 23
Jób így válaszolt:
„Még ma is makacsul panaszkodom,
és elhagyott az erőm sóhajtozásom miatt.
Bárcsak tudnám, hol találhatom meg Istent!
Elmennék a lakhelyére.
Ügyemet elé terjeszteném,
és mindent elmondanék a védelmemre.
Megtudnám a válaszát,
és figyelnék arra, amit mond nekem.
Vajon vitatkozna velem nagy hatalmát latba vetve?
Nem, biztosan meghallgatna.
Ott a becsületes ember rendezhetné vele ügyeit,
és egyszer s mindenkorra felmentene engem a bírám.
De ha kelet felé megyek, nincsen ott,
és ha visszafordulok, nem találom őt.
Amikor északon munkálkodik, nem láthatom meg,
majd délre fordul, de még mindig nem veszem észre.
Ő viszont jól tudja, hogy milyen életet élek.
Miután próbára tett, olyan leszek, mint a színarany.
Lábam szorosan követte a nyomdokait,
soha nem tértem le az útjáról.
Ajka parancsolatától nem távolodom el.
Kincsként őrzöm szavait, gondosabban, mint ahogy elvárták tőlem.
Ha ő elhatároz valamit, ki szegülhet szembe vele?
Ha ő meg akar tenni valamit, meg is teszi.
Mert elhatározta, hogy mit tesz velem, és véghez is viszi azt,
és még sok ilyesmit gondolt ki.
Így hát miatta vagyok nyugtalan.
Mikor őrá gondolok, egyre jobban félek.
Isten tett bátortalanná,
és a Mindenható miatt félek.
De még nem némít el a sötétség,
sem a homály, mely beborítja arcomat.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42