Jób

Fejezetek:

… 35 36 37 38 39 …   ⇤ ← 37 → ⇥

1. vers

Most kalapál a szívem,
és majd kiugrik a helyéből.

2. vers

Hallgassátok figyelmesen dörgedelmes szavát
és mennydörgő hangját, amely szájából jön.

3. vers

Kiereszti az egész ég alatt,
és villámait elküldi a föld minden sarkára.

4. vers

Aztán dörgedelmes hangot hallani.

Isten mennydörög fenséges hangon,
és nem tartja azt vissza, amikor szavát hallatja.

5. vers

Isten csodálatosan mennydörög szavával,
nagy dolgokat tesz, amelyeket fel nem foghatunk.

6. vers

Mert ezt mondja a hónak: »Hullj a földre!«,
és a záporesőnek: »Zuhogj bőségesen!«

7. vers

Isten leállít mindent, amit az emberek tesznek,
hogy minden halandó megismerje az ő munkáját.

8. vers

A vad behúzódik a barlangjába,
és ott marad az odújában.

9. vers

Előtör a szélvihar a lakóhelyéből,
és hideg érkezik az északi széllel.

10. vers

Isten leheletére jég keletkezik,
és a nagy vizek megfagynak.

11. vers

Igen, nedvességgel terheli meg a felhőket,
és villámot szór a felhőkben.

12. vers

Gomolyognak a felhők, követve az ő irányítását,
minden parancsát teljesítik a lakott föld felszínén.

13. vers

Olykor büntetésként használja őket, olykor a föld megöntözésére,
máskor pedig arra, hogy kimutassa odaadó szeretetét.

14. vers

Figyelj, Jób!
Állj meg, és figyeld meg Isten csodálatos műveit!

15. vers

Tudod, hogyan irányítja Isten a felhőket?
És tudod, hogyan villant fel villámokat a felhőből?

16. vers

Tudod, hogyan úsznak a felhők?
Csodálatos művei ezek annak, akinek tökéletes a tudása.

17. vers

Miért forrósodik át a ruhád,
amikor csend száll a földre a déli szél miatt?

18. vers

Talán vele együtt kifeszítheted az eget,
hogy kemény legyen, mint a fémtükör?

19. vers

Tudasd velünk, mit mondjunk neki.
Nem tudunk válaszolni, mert sötétben vagyunk.

20. vers

Vajon jelenteni kell neki, hogy szólni akarok?
Vagy mondott valaki olyasmit, amit közölni kell vele?

21. vers

Még a fényt sem látják
– bár ott ragyog az égen –,
míg el nem vonul a szél, és magával nem viszi a felhőket.

22. vers

Észak felől aranyló ragyogás támad.
Isten méltósága félelmet keltő.

23. vers

Nem tudjuk megérteni a Mindenhatót.

Ő hatalmas,
és sosem tér el attól, amit igazságosnak tart.

24. vers

Mélységesen tiszteljék hát az emberek!
Mert nem kedveli azokat, akik bölcsnek gondolják magukat.”

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42