Jób

Fejezetek:

… 7 8 9 10 11 …   ⇤ ← 9 → ⇥

1. vers

Jób így felelt:

2. vers

„Jól tudom, hogy ez így van.
De hogy is lehetne a halandónak igaza, ha Istennel perel?!

3. vers

Ha valaki vitatkozni akarna vele,
ezer kérdése közül egyre sem tudna válaszolni.

4. vers

Ő bölcs és nagy erejű.
Ki szegülhetne szembe vele sértetlenül?

5. vers

Hegyeket mozdít el úgy, hogy senki sem veszi észre,
felforgatja azokat haragjában.

6. vers

Megrengeti a földet, és az kimozdul helyéből,
megremegnek az oszlopai.

7. vers

Megparancsolja a napnak, hogy ne ragyogjon,
és lepecsételi a csillagok fényét.

8. vers

Kifeszíti az eget egymaga,
és lépked a tenger hullámhegyein.

9. vers

Megalkotta az Ás, a Keszil és a Kima csillagképet,
és a déli égbolt csillagképeit.

10. vers

Nagy és kikutathatatlan dolgokat visz véghez,
valamint számtalan csodát tesz.

11. vers

Elvonul mellettem, de nem látom őt,
elhalad mellettem, de nem veszem észre.

12. vers

Ha elragad valamit, ki szegülhet vele szembe?
Ki mondhatja neki: »Mit teszel?«

13. vers

Isten nem fogja vissza a haragját.
Még Ráháb segítői is meghajolnak előtte.

14. vers

Ezért amikor válaszolok neki, nekem még gondosabban
meg kell válogatnom a szavaimat, hogy vitába szálljak vele.

15. vers

Akkor sem felelnék neki, ha igazam volna.
Csak bírám irgalmáért könyörögnék.

16. vers

Ha kiáltanék hozzá, vajon válaszolna nekem?

Nem hiszem, hogy figyel a szavamra,

17. vers

hisz összezúz engem viharral,
és ok nélkül sokasítja sebeimet.

18. vers

Lélegzetet sem hagy vennem,
folyton keserűséggel tölt el.

19. vers

Ha valaki nagy erejű, akkor ő az.
Ha igazságszolgáltatásról van szó, ő ezt mondja: »Ki vonhat engem felelősségre?«

20. vers

Ha igazam lenne, a saját szám ítélne el engem.
Még ha feddhetetlen lennék is, ő akkor is bűnösnek ítélne.

21. vers

Még ha feddhetetlen lennék is, akkor sem lennék magabiztos.
Megvetem az életem.

22. vers

Teljesen mindegy, ezért ezt mondom:
»Az ártatlant is, és a gonoszt is elpusztítja.«

23. vers

Ha egy hirtelen áradat halált hozna váratlanul,
ő csúfot űzne az ártatlanok kétségbeeséséből.

24. vers

A gonoszok kezébe adta a földet.
Eltakarja a bírák szemét.
Ki más, ha nem ő?

25. vers

Napjaim gyorsabbak, mint a futár.
Elszaladnak, és nem látnak semmi jót.

26. vers

Tovasuhannak, mint a nádcsónakok,
mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.

27. vers

Ha azt mondanám: »Elfelejtem panaszom,
változtatok az arckifejezésemen, és vidám leszek«,

28. vers

akkor is félnék, hisz oly sok a fájdalmam,
és tudom, hogy nem fogsz ártatlannak tartani.

29. vers

Úgyis bűnösnek találnál.
Minek küszködjek hiába?

30. vers

Ha megmosakodnék is az olvadó hóban,
és megmosnám a kezemet lúggal,

31. vers

akkor is sáros verembe mártanál,
és még a ruháim is megutálnának engem.

32. vers

Mert nem ember ő, mint én, hogy felelhetnék neki,
és együtt állhatnánk bíróság elé.

33. vers

Nincs, ki dönthetne közöttünk,
aki a bíránk lehetne.

34. vers

Ha nem verne tovább engem,
és nem félemlítene meg a rémisztő tetteivel,

35. vers

akkor nem félnék beszélni vele,
mivel nem lenne okom félni tőle.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42