Jób

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

1. vers

Ezután történt, hogy Jób megszólalt, és átkozta a napot, amelyen megszületett.

2. vers

Ezt mondta:

3. vers

„Vesszen el az a nap, amelyen születtem,
és az éjszaka is, amikor így szóltak: »Fiú fogant!«

4. vers

Legyen az a nap sötétség.

Ne törődjön vele Isten odafentről,
fény se ragyogjon rá.

5. vers

Követelje vissza a legsűrűbb sötétség.
Esőfelhő borítsa be.
Félelmetes sötétség nyelje el a fényét.

6. vers

Ragadja el homály azt az éjszakát,
ne örüljön az év napjai között,
és ne számolják a hónapok közé.

7. vers

Igen! Legyen meddő az az éj,
ne legyen akkor ujjongás!

8. vers

Átkozzák el az átkozók,
akik képesek felkelteni a leviatánt.

9. vers

Sötétedjenek el szürkületének csillagai,
várjon a világosságra, de hiába,
és ne lássa a hajnal sugarait,

10. vers

mert nem zárta be anyám méhének ajtóit,
és nem rejtette el a bajt szemem elől.

11. vers

Miért nem haltam meg, amikor megszülettem?
Miért nem pusztultam el, amikor kijöttem anyám méhéből?

12. vers

Miért fogadtak térdek,
és miért vártak emlők, hogy szoptassanak?

13. vers

Akkor most háborítatlanul feküdnék,
aludnék és nyugodnék

14. vers

a föld királyaival és a tanácsadóikkal,
kik mára már romhalmazzá vált helyeket építettek maguknak,

15. vers

vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk volt,
akiknek a háza ezüsttel volt tele.

16. vers

Miért nem lettem titkon elvetélt magzat,
olyan, mint azok a gyermekek, akik soha nem láttak világosságot?

17. vers

A sírban még a gonoszok is felhagynak a háborgással,
ott megnyugszik, aki megfáradt.

18. vers

Mind megpihennek ott a rabok,
hajcsárjuk hangját nem hallják.

19. vers

Egyforma ott a kicsiny és a nagy,
és szabad már urától a rabszolga.

20. vers

Miért is ad Isten világosságot a szenvedőnek,
és életet azoknak, akik megkeseredtek?

21. vers

Miért van az, hogy vágyódnak a halál után, de nem jön el?

Többet ásnak utána, mint a rejtett kincsek után,

22. vers

azok, akik nagyon örülnek,
akik boldogok, ha megtalálják a sírt.

23. vers

Miért ad világosságot annak a férfinak, aki eltévedt,
és akit bekerített Isten?

24. vers

Mert a sóhajom lett az ételem,
és nyögésem, mint a kiömlő víz.

25. vers

Mert amitől rettegtem, utolért engem,
és amitől féltem, az történt velem.

26. vers

Nem leltem békére, sem nyugalomra,
hanem egyre csak baj ér.”

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42