Jób

Capitole:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

versetul 1

Ezután történt, hogy Jób megszólalt, és átkozta a napot, amelyen megszületett.

versetul 2

Ezt mondta:

versetul 3

„Vesszen el az a nap, amelyen születtem,
és az éjszaka is, amikor így szóltak: »Fiú fogant!«

versetul 4

Legyen az a nap sötétség.

Ne törődjön vele Isten odafentről,
fény se ragyogjon rá.

versetul 5

Követelje vissza a legsűrűbb sötétség.
Esőfelhő borítsa be.
Félelmetes sötétség nyelje el a fényét.

versetul 6

Ragadja el homály azt az éjszakát,
ne örüljön az év napjai között,
és ne számolják a hónapok közé.

versetul 7

Igen! Legyen meddő az az éj,
ne legyen akkor ujjongás!

versetul 8

Átkozzák el az átkozók,
akik képesek felkelteni a leviatánt.

versetul 9

Sötétedjenek el szürkületének csillagai,
várjon a világosságra, de hiába,
és ne lássa a hajnal sugarait,

versetul 10

mert nem zárta be anyám méhének ajtóit,
és nem rejtette el a bajt szemem elől.

versetul 11

Miért nem haltam meg, amikor megszülettem?
Miért nem pusztultam el, amikor kijöttem anyám méhéből?

versetul 12

Miért fogadtak térdek,
és miért vártak emlők, hogy szoptassanak?

versetul 13

Akkor most háborítatlanul feküdnék,
aludnék és nyugodnék

versetul 14

a föld királyaival és a tanácsadóikkal,
kik mára már romhalmazzá vált helyeket építettek maguknak,

versetul 15

vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk volt,
akiknek a háza ezüsttel volt tele.

versetul 16

Miért nem lettem titkon elvetélt magzat,
olyan, mint azok a gyermekek, akik soha nem láttak világosságot?

versetul 17

A sírban még a gonoszok is felhagynak a háborgással,
ott megnyugszik, aki megfáradt.

versetul 18

Mind megpihennek ott a rabok,
hajcsárjuk hangját nem hallják.

versetul 19

Egyforma ott a kicsiny és a nagy,
és szabad már urától a rabszolga.

versetul 20

Miért is ad Isten világosságot a szenvedőnek,
és életet azoknak, akik megkeseredtek?

versetul 21

Miért van az, hogy vágyódnak a halál után, de nem jön el?

Többet ásnak utána, mint a rejtett kincsek után,

versetul 22

azok, akik nagyon örülnek,
akik boldogok, ha megtalálják a sírt.

versetul 23

Miért ad világosságot annak a férfinak, aki eltévedt,
és akit bekerített Isten?

versetul 24

Mert a sóhajom lett az ételem,
és nyögésem, mint a kiömlő víz.

versetul 25

Mert amitől rettegtem, utolért engem,
és amitől féltem, az történt velem.

versetul 26

Nem leltem békére, sem nyugalomra,
hanem egyre csak baj ér.”

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42