Jób

Capitole:

… 31 32 33 34 35 …   ⇤ ← 33 → ⇥

versetul 1

De Jób, most hallgasd meg, kérlek, a szavaimat!
Figyelj arra, amit mondok!

versetul 2

Figyelj, kérlek! Muszáj beszélnem,
a számnak szólnia kell.

versetul 3

Tiszta szívből fakadnak a szavaim,
és a szám őszintén elmondja, amit tudok.

versetul 4

Isten szelleme alkotott engem,
és a Mindenható lehelete hívott életre.

versetul 5

Felelj nekem, ha tudsz.
Mondd el nekem érveidet, és foglalj állást.

versetul 6

Nézd, ugyanolyan vagyok az igaz Isten előtt, mint te,
engem is agyagból formált.

versetul 7

Ezért ne félj tőlem,
és ne omolj össze attól, amit mondok.

versetul 8

Te így szóltál a fülem hallatára,
igen, többször is hallottam, amikor ezt mondtad:

versetul 9

»Tiszta vagyok, nem követtem el törvényszegést.
Tiszta vagyok, nincsen vétkem.

versetul 10

De Isten okot talál arra, hogy szembehelyezkedjen velem,
és az ellenségének tart engem.

versetul 11

Kalodába szorítja a lábamat,
és figyeli minden ösvényemet.«

versetul 12

Nos, ebben nincs igazad, úgyhogy ezt mondom neked:
Isten sokkal nagyobb a halandó embernél.

versetul 13

Miért panaszkodsz rá?
Talán azért, mert nem felel mindenre, amit mondasz?

versetul 14

Hiszen Isten újra meg újra szól,
csak éppen senki nem figyel rá.

versetul 15

Álomban, éjjeli látomásban szól,
akkor, amikor az emberek mély alvásba merülnek,
miközben alszanak az ágyukban.

versetul 16

llyenkor megnyitja a fülüket,
és megerősíti bennük az útmutatásait,

versetul 17

hogy visszatartsa az embert attól, hogy rosszat tegyen,
és megvédje attól, hogy büszke legyen.

versetul 18

Isten megmenti az ember lelkét a sírtól,
és az életét attól, hogy kard végezzen vele.

versetul 19

Az ember tanul abból, hogy fájdalmak közt fekszik az ágyában,
és szüntelenül sajognak a csontjai,

versetul 20

annyira, hogy egész lénye megutálja a kenyeret,
és még a finom ételt is megveti.

versetul 21

Húsa szemmel láthatóan lesoványodik,
és a csontjai, melyek rejtve voltak, most látszanak.

versetul 22

Lelke a sírhoz közeledik,
és élete azokhoz, akik megölik az embert.

versetul 23

Ha van mellette egy hírvívő,
ezer közül egy szószóló,
hogy tudassa vele, mi a helyes,

versetul 24

akkor Isten jóindulattal bánik vele, és ezt mondja:
»Mentsd meg attól, hogy a sírba kerüljön!
Váltságot találtam!

versetul 25

Legyen egészségesebb a teste, mint fiatalkorában,
legyen annyi ereje, mint azokban a napokban, amikor fiatal volt.«

versetul 26

Könyörögni fog Istenhez, és ő jóindulattal bánik majd vele.

Látni fogja Isten arcát, és örömében kiált,
ő pedig újra igazságosnak fogja tartani a halandót.

versetul 27

És ez az ember ezt mondja majd másoknak:

»Vétkeztem, és eltértem attól, ami helyes,
de nem azt kaptam, amit megérdemeltem volna.

versetul 28

Megváltotta lelkemet a sírtól,
és életem látni fogja a világosságot.«

versetul 29

Isten megteszi mindezt
kétszer is, háromszor is az emberért,

versetul 30

hogy megmentse őt a sírtól,
és hogy az ember élvezni tudja az élet világosságát.

versetul 31

Figyelj, Jób! Hallgass rám!
Maradj csendben, és folytatom a mondandómat.

versetul 32

De ha akarsz valamit mondani, csak mondd!
Beszélj, mert szeretném, ha igaznak bizonyulnál.

versetul 33

Ha viszont nincs mit mondanod, akkor figyelj rám.
Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak.”

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42