⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Jób
24. fejezet
1. vers
Miért nem jelölt ki a Mindenható egy napot, amikor ítélkezik?
Miért nem látják meg ezt a napot azok, akik őt ismerik?
2. vers
Az emberek elmozdítják a határjelzőket,
nyájakat lopnak el, és a saját legelőikre viszik azokat.
3. vers
Elhajtják az apátlan gyermekek szamarát,
és zálogba veszik az özvegyek bikáját.
4. vers
Leszorítják a szegényeket az útról,
és bujkálniuk kell előlük azoknak, akik segítségre szorulnak a földön.
5. vers
Ennivaló után kutatnak a szegények, mint a vadszamarak a pusztában,
a kietlen síkságon keresnek élelmet a gyermekeiknek.
6. vers
Mások földjén kénytelenek aratni,
és a gonoszok szőlőjében tallóznak.
7. vers
Meztelenül, ruhátlanul töltik az éjszakát,
takarójuk sincs a hidegben.
8. vers
Bőrig áznak a hegyi zivatarokban,
és menedék híján sziklába kapaszkodnak.
9. vers
Még az emlőtől is elragadják az apátlan gyermeket,
és zálogba veszik a szegények ruháját.
10. vers
Meztelenül, ruhátlanul kénytelenek járni,
és éhesen, miközben a kévét hordják.
11. vers
A teraszos földek falai közt fáradoznak a nap hevében,
a présben szőlőt taposnak, mégis szomjaznak.
12. vers
A városban haldoklók nyögnek,
a halálra sebzettek segítségért kiáltanak,
Isten mégsem tartja ezt helytelennek.
13. vers
Vannak, akik lázadoznak a világosság ellen.
Nem ismerik fel a világosság útjait,
és nem járnak az ösvényein.
14. vers
A gyilkos hajnalban kel fel,
megöli a szegényt és azt, aki segítségre szorul,
éjjel pedig lop.
15. vers
A házasságtörő szeme az alkonyatra vár,
így szólva: »Senki sem fog meglátni!«,
és eltakarja az arcát.
16. vers
A sötétben betörnek a házakba,
nappal pedig bezárkóznak.
Nem ismerik a fényt.
17. vers
Hisz olyan nekik a reggel, mint a sűrű sötétség,
a sűrű sötétség borzalmaihoz vannak hozzászokva.
18. vers
Gyorsan elsodorja őket a víz.
Földbirtokuk átkozott lesz,
nem térnek vissza a szőlőskertjükbe.
19. vers
Miként a szárazság és a hőség felszárítja az olvadó havat,
a sír is elnyeli a vétkezőket.
20. vers
Elfelejti őket az anyjuk, és férgek lakmároznak belőlük.
Nem emlékeznek rájuk többé.
Összetörik az igazságtalanság, mint a fa.
21. vers
Bántalmazzák a meddő asszonyt,
és rosszul bánnak az özveggyel.
22. vers
Isten latba veti erejét, és elbánik azokkal, akiknek hatalmuk van.
Felkelnek ugyan, de nem biztos, hogy életben maradnak.
23. vers
Isten hagyja, hogy magabiztosak legyenek, és biztonságban érezzék magukat,
de szemmel tartja minden tettüket.
24. vers
Felmagasztalják őket egy kis ideig, aztán nincsenek többé.
Megalázzák őket, majd összegyűjtik őket, mint mindenki mást.
Levágják őket, mint a gabonakalász fejét.
25. vers
Most tehát ki tudja rám bizonyítani, hogy hazug vagyok?
Vagy ki cáfolja meg a szavaimat?”
Könyvek
