⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Jób
capítulo 24
verso 1
Miért nem jelölt ki a Mindenható egy napot, amikor ítélkezik?
Miért nem látják meg ezt a napot azok, akik őt ismerik?
verso 2
Az emberek elmozdítják a határjelzőket,
nyájakat lopnak el, és a saját legelőikre viszik azokat.
verso 3
Elhajtják az apátlan gyermekek szamarát,
és zálogba veszik az özvegyek bikáját.
verso 4
Leszorítják a szegényeket az útról,
és bujkálniuk kell előlük azoknak, akik segítségre szorulnak a földön.
verso 5
Ennivaló után kutatnak a szegények, mint a vadszamarak a pusztában,
a kietlen síkságon keresnek élelmet a gyermekeiknek.
verso 6
Mások földjén kénytelenek aratni,
és a gonoszok szőlőjében tallóznak.
verso 7
Meztelenül, ruhátlanul töltik az éjszakát,
takarójuk sincs a hidegben.
verso 8
Bőrig áznak a hegyi zivatarokban,
és menedék híján sziklába kapaszkodnak.
verso 9
Még az emlőtől is elragadják az apátlan gyermeket,
és zálogba veszik a szegények ruháját.
verso 10
Meztelenül, ruhátlanul kénytelenek járni,
és éhesen, miközben a kévét hordják.
verso 11
A teraszos földek falai közt fáradoznak a nap hevében,
a présben szőlőt taposnak, mégis szomjaznak.
verso 12
A városban haldoklók nyögnek,
a halálra sebzettek segítségért kiáltanak,
Isten mégsem tartja ezt helytelennek.
verso 13
Vannak, akik lázadoznak a világosság ellen.
Nem ismerik fel a világosság útjait,
és nem járnak az ösvényein.
verso 14
A gyilkos hajnalban kel fel,
megöli a szegényt és azt, aki segítségre szorul,
éjjel pedig lop.
verso 15
A házasságtörő szeme az alkonyatra vár,
így szólva: »Senki sem fog meglátni!«,
és eltakarja az arcát.
verso 16
A sötétben betörnek a házakba,
nappal pedig bezárkóznak.
Nem ismerik a fényt.
verso 17
Hisz olyan nekik a reggel, mint a sűrű sötétség,
a sűrű sötétség borzalmaihoz vannak hozzászokva.
verso 18
Gyorsan elsodorja őket a víz.
Földbirtokuk átkozott lesz,
nem térnek vissza a szőlőskertjükbe.
verso 19
Miként a szárazság és a hőség felszárítja az olvadó havat,
a sír is elnyeli a vétkezőket.
verso 20
Elfelejti őket az anyjuk, és férgek lakmároznak belőlük.
Nem emlékeznek rájuk többé.
Összetörik az igazságtalanság, mint a fa.
verso 21
Bántalmazzák a meddő asszonyt,
és rosszul bánnak az özveggyel.
verso 22
Isten latba veti erejét, és elbánik azokkal, akiknek hatalmuk van.
Felkelnek ugyan, de nem biztos, hogy életben maradnak.
verso 23
Isten hagyja, hogy magabiztosak legyenek, és biztonságban érezzék magukat,
de szemmel tartja minden tettüket.
verso 24
Felmagasztalják őket egy kis ideig, aztán nincsenek többé.
Megalázzák őket, majd összegyűjtik őket, mint mindenki mást.
Levágják őket, mint a gabonakalász fejét.
verso 25
Most tehát ki tudja rám bizonyítani, hogy hazug vagyok?
Vagy ki cáfolja meg a szavaimat?”
Libros
