capítulo 15
Erre így felelt a témáni Elifáz:
„Vajon üres érvekkel válaszol a bölcs?
Vagy keleti széllel tölti meg a hasát?
Semmit nem ér, ha valaki pusztán szavakkal fedd,
és a beszédnek önmagában nincs haszna.
Te ugyanis aláásod az istenfélelmet,
és visszatartasz másokat attól, hogy Istenre gondoljanak.
Mert a vétked határozza meg, mit mondasz,
és ravaszul válogatod meg a szavaidat.
A saját szád ítél el téged, nem én,
a saját ajkaid vallanak ellened.
Talán te voltál az első ember, aki megszületett?
Vagy a domboknál előbb születtél?
Talán hallod Isten bizalmas beszélgetéseit?
Vagy te vagy az egyetlen bölcs ember?
Mit tudsz, amit mi nem tudunk?
Mit értesz, amit mi nem?
Van köztünk ősz is, idős is,
aki jóval idősebb, mint apád.
Hát nem elég neked, hogy Isten vigasztal,
vagy hogy szelíden szólnak hozzád?
Mi teszi olyan önteltté a szíved,
és miért villog harag a szemedben?
Hiszen Istenre vagy dühös,
és hagyod, hogy ilyen szavak hagyják el a szádat.
Mi a halandó ember, hogy tiszta lehetne,
vagy az, akit asszony szült, hogy igaza lehetne?
Nézd, ő a szentjeiben sem hisz,
és még az ég sem tiszta a szemében.
Mennyivel kevésbé az, aki utálatos és romlott!
Az az ember, aki úgy issza az igazságtalanságot, mint a vizet!
Figyelj rám! Elmondom,
elmesélem neked, amit láttam,
amit a bölcsek az apáiktól hallottak,
és amit nem titkoltak el.
Egyedül ők kapták meg az országot,
és idegen nem járt közöttük.
Minden napján gyötrődik a gonosz,
szenved a zsarnok mindazon évek alatt, melyek fenn vannak tartva neki.
Rémítő hangokat hall a fülében,
fosztogatók törnek rá békeidőben.
Nem hiszi, hogy kimenekül a sötétségből.
Kardra szánják őt.
Bolyong, hogy élelmet találjon, és ezt kérdezi: »Hol van?«
Jól tudja, hogy közeleg a sötétség napja.
Nyomorúság és gyötrelem tartja rettegésben,
ezek erőt vesznek rajta, mint a támadásra induló király.
Mert Isten ellen nyújtja ki a kezét,
a Mindenhatóval próbál szembeszállni.
Makacsul ellene rohan
a vastag, erős pajzsával.
Arca kövér,
csípője hájas.
Pusztulásra szánt városokban lakik,
házakban, ahol senki sem fog lakni,
melyek kőrakássá válnak.
Nem gazdagodik meg, és nem gyarapítja vagyonát,
nem terjeszkedik a földön.
Nem menekül ki a sötétségből.
Hajtását láng szárítja ki,
semmivé lesz Isten szájának fúvásától.
Ne térjen rossz útra, és ne bízzon hiábavalóságban,
mert hiábavalóságot kap cserébe.
Ez azelőtt bekövetkezik, mielőtt elérkezik a napja,
és ágai sosem fognak virágba borulni.
Olyan lesz, mint a szőlőtő, mely ledobja az éretlen szemeit,
és mint az olajfa, mely elhullajtja a virágait.
Mert az istentelenek gyülekezete terméketlen,
és tűz emészti meg a vesztegetés sátrait.
Bajt fogannak, gonosznak adnak életet,
és csalás fejlődik a méhükben.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42