⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Jób
capítulo 39
verso 1
Tudod, mikor ellik a kőszáli kecske?
Láttad, ahogy a szarvas életet ad a kicsinyének?
verso 2
Számolod a vemhességük hónapjait?
Tudod, mikor van itt az ellésük ideje?
verso 3
Legörnyednek, amikor világra hozzák kicsinyeiket,
és megszabadulnak fájásaiktól.
verso 4
Kicsinyeik megerősödnek, felnőnek a mezőn,
aztán elmennek, és nem térnek vissza hozzájuk.
verso 5
Ki engedte szabadon a vadszamarat,
és ki oldotta el a köteleit?
verso 6
A kietlen síkságot adtam otthonául,
és a szikes földet lakhelyéül.
verso 7
Gúnyosan nevet a város zsivaján,
és nem hallja az állatokat hajtó ember kiáltását.
verso 8
Bejárja a dombokat, hogy legelőt keressen,
és felkutat mindenféle zöld növényt.
verso 9
Hajlandó szolgálni neked a vadbika?
Vagy az istállódban tölti az éjszakát?
verso 10
A barázdánál tudod tartani kötéllel?
Vagy követni fog téged, hogy felszántsa a völgyet?
verso 11
Bízni fogsz a nagy erejében,
és hagyod, hogy elvégezze a nehéz munkádat?
verso 12
Bízol benne, hogy behordja a termésedet,
és be fogja gyűjteni azt a szérűdre?
verso 13
A strucc vígan verdes a szárnyával.
De vajon olyan a szárnytolla és a tollazata, mint a gólyáé?
verso 14
A földön hagyja tojásait,
és a porban tartja melegen.
verso 15
Eszébe sem jut, hogy valaki széttiporhatja azokat,
vagy hogy egy vadállat eltaposhatja őket.
verso 16
Durván bánik a fiókáival, mintha nem is az övéi volnának,
nem fél attól, hogy hiába fáradozik.
verso 17
Isten ugyanis elzárta előle a bölcsességet,
és nem adott neki értelmet.
verso 18
De amikor felkel, és csapkodja a szárnyát,
nevet a lovon és lovasán.
verso 19
Vajon te adod a lónak az erejét?
Te ruházod fel a nyakát suhogó sörénnyel?
verso 20
Rá tudod venni, hogy ugorjon, mint a sáska?
Méltóságteljes horkantása rémületet kelt.
verso 21
Kapálja a földet a völgyben, és nagy az öröme,
vágtat a csatába.
verso 22
Nevet a rettegésen, és semmitől sem rémül meg.
Nem fordul vissza a kard elől.
verso 23
Tegez csörög rajta,
lándzsa és dárda villan fel, miközben megy.
verso 24
Izgatottságában remeg, vágtat előre,
nem tud nyugton maradni, ha kürtszót hall.
verso 25
Amint szól a kürt, hangosan fölnyerít.
Messziről megérzi az ütközet szagát,
és hallja a parancsnokok hangját és a csatakiáltást.
verso 26
Vajon a te értelmed műve, hogy lebeg a sólyom,
és kiterjeszti szárnyát dél felé?
verso 27
Vagy talán a te parancsodra száll fel a sas,
és rakja magasba a fészkét,
verso 28
hogy sziklafalon éjszakázzon,
és sziklaszirten legyen a lakhelye és erődje?
verso 29
Onnan kutat eledel után,
szeme a messzeséget fürkészi.
verso 30
Fiókái vért szürcsölnek,
és mindig ott van, ahol a tetemek.”
Libros
