⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Jób
capítulo 18
verso 1
Ekkor így válaszolt a suahita Bildád:
verso 2
„Mikor hagyod már abba az ilyen beszédet?
Legyen benned némi értelem, és aztán beszélhetünk.
verso 3
Miért tekintesz ránk úgy, mintha állatok volnánk,
és miért nézel minket ostobának?
verso 4
Még ha marcangolod is magad haragodban,
teérted talán elhagyatottá lesz a föld,
vagy kimozdul helyéből a szikla?
verso 5
Igen, a gonosz világossága kialszik,
és nem fog ragyogni tüzének lángja.
verso 6
A világosság el fog sötétülni sátrában,
és kialszik fölötte a lámpás.
verso 7
Megrövidülnek erőteljes léptei,
és a saját tanácsa miatt bukik el.
verso 8
Mert hálóba viszi a lába,
és belesétál a szövevénybe.
verso 9
Sarka kelepcébe szorul,
csapda tartja őt fogva.
verso 10
Kötél van elrejtve neki a földön,
és csapda van az ösvényén.
verso 11
Mindenfelől borzalom rémíti meg,
hajszolja őt, és a nyomában van.
verso 12
Cserben hagyja az ereje,
és tántorog a veszedelem miatt.
verso 13
Szétfoszlik a bőre,
szörnyű, halálos betegség emészti végtagjait.
verso 14
Kitépik biztonságos sátrából,
és a borzalmak királya elé viszik.
verso 15
Idegenek laknak majd sátrában,
kénnel szórják be lakhelyét.
verso 16
Alatta elszáradnak a gyökerei,
felette pedig elsorvadnak az ágai.
verso 17
Emléke elhomályosul a földön,
és a nevét sem ismerik az utcán.
verso 18
A világosságból a sötétségbe űzik,
és elkergetik a termékeny földről.
verso 19
Nem lesz utódja és leszármazottja a népében,
senkije sem marad élve ott, ahol lakik.
verso 20
Ha elérkezik a napja, nyugaton az emberek elborzadnak,
keleten pedig rettegés fogja el őket.
verso 21
Ez történik a gonosztevő sátraival,
és annak a lakhelyével, aki nem ismeri Istent.”
Libros
