⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Jób
39. fejezet
1. vers
Tudod, mikor ellik a kőszáli kecske?
Láttad, ahogy a szarvas életet ad a kicsinyének?
2. vers
Számolod a vemhességük hónapjait?
Tudod, mikor van itt az ellésük ideje?
3. vers
Legörnyednek, amikor világra hozzák kicsinyeiket,
és megszabadulnak fájásaiktól.
4. vers
Kicsinyeik megerősödnek, felnőnek a mezőn,
aztán elmennek, és nem térnek vissza hozzájuk.
5. vers
Ki engedte szabadon a vadszamarat,
és ki oldotta el a köteleit?
6. vers
A kietlen síkságot adtam otthonául,
és a szikes földet lakhelyéül.
7. vers
Gúnyosan nevet a város zsivaján,
és nem hallja az állatokat hajtó ember kiáltását.
8. vers
Bejárja a dombokat, hogy legelőt keressen,
és felkutat mindenféle zöld növényt.
9. vers
Hajlandó szolgálni neked a vadbika?
Vagy az istállódban tölti az éjszakát?
10. vers
A barázdánál tudod tartani kötéllel?
Vagy követni fog téged, hogy felszántsa a völgyet?
11. vers
Bízni fogsz a nagy erejében,
és hagyod, hogy elvégezze a nehéz munkádat?
12. vers
Bízol benne, hogy behordja a termésedet,
és be fogja gyűjteni azt a szérűdre?
13. vers
A strucc vígan verdes a szárnyával.
De vajon olyan a szárnytolla és a tollazata, mint a gólyáé?
14. vers
A földön hagyja tojásait,
és a porban tartja melegen.
15. vers
Eszébe sem jut, hogy valaki széttiporhatja azokat,
vagy hogy egy vadállat eltaposhatja őket.
16. vers
Durván bánik a fiókáival, mintha nem is az övéi volnának,
nem fél attól, hogy hiába fáradozik.
17. vers
Isten ugyanis elzárta előle a bölcsességet,
és nem adott neki értelmet.
18. vers
De amikor felkel, és csapkodja a szárnyát,
nevet a lovon és lovasán.
19. vers
Vajon te adod a lónak az erejét?
Te ruházod fel a nyakát suhogó sörénnyel?
20. vers
Rá tudod venni, hogy ugorjon, mint a sáska?
Méltóságteljes horkantása rémületet kelt.
21. vers
Kapálja a földet a völgyben, és nagy az öröme,
vágtat a csatába.
22. vers
Nevet a rettegésen, és semmitől sem rémül meg.
Nem fordul vissza a kard elől.
23. vers
Tegez csörög rajta,
lándzsa és dárda villan fel, miközben megy.
24. vers
Izgatottságában remeg, vágtat előre,
nem tud nyugton maradni, ha kürtszót hall.
25. vers
Amint szól a kürt, hangosan fölnyerít.
Messziről megérzi az ütközet szagát,
és hallja a parancsnokok hangját és a csatakiáltást.
26. vers
Vajon a te értelmed műve, hogy lebeg a sólyom,
és kiterjeszti szárnyát dél felé?
27. vers
Vagy talán a te parancsodra száll fel a sas,
és rakja magasba a fészkét,
28. vers
hogy sziklafalon éjszakázzon,
és sziklaszirten legyen a lakhelye és erődje?
29. vers
Onnan kutat eledel után,
szeme a messzeséget fürkészi.
30. vers
Fiókái vért szürcsölnek,
és mindig ott van, ahol a tetemek.”
Könyvek
