⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes ötödik könyve
capítulo 32
verso 1
„Figyelj, ó, ég, hadd szóljak,
és hallja a föld is számnak beszédeit!
verso 2
Oktatásom csepegni fog, mint az eső,
szavaim harmatként hullanak majd,
mint lágy eső a fűre,
és zápor a növényzetre.
verso 3
Én Jehova nevét hirdetem.
Beszéljetek Istenünk nagyságáról!
verso 4
Kőszikla, cselekedete tökéletes,
hisz minden tette igazságos.
A hűség Istene, aki sosem igazságtalan.
Igazságos és egyenes ő.
verso 5
Ők cselekedtek romlottan.
Ők nem az ő gyermekei, a hiányosság az övék.
Csalárd és elferdült nemzedék!
verso 6
Hát így kell bánnotok Jehovával,
ó, te ostoba és esztelen nép?
Vajon nem Atyád ő, ki létrehozott,
ki megalkotott és megszilárdított?
verso 7
Emlékezz a régi időkre,
gondoljatok vissza az elmúlt nemzedékek éveire.
Kérdezd meg apádat, ő megmondja neked,
a véneidet, és elmondják neked.
verso 8
Amikor a legfelségesebb Isten odaadta a nemzeteknek az örökségüket,
amikor szétválasztotta Ádám fiait egymástól,
határt szabott a népeknek
Izrael fiainak a száma szerint.
verso 9
Mert Jehovának a népe lett a része,
Jákob az ő öröksége.
verso 10
A puszta földjén talált rá,
kietlen, üvöltő sivatagban.
Védelmezőn körbevette, gondját viselte,
és óvta, mint a szeme fényét.
verso 11
Mint ahogy a sas, mely kirebbenti fészkét,
köröz a fiókái fölött,
kitárja szárnyait, felveszi őket,
hordozza őket szárnytollain,
verso 12
úgy Jehova egymaga vezette őt,
nem volt vele idegen isten.
verso 13
A föld magaslatain járatta,
ő pedig a mező termését ette.
Kőszirtből mézzel táplálta,
kemény kősziklából olajjal,
verso 14
csordának vajával, nyájnak tejével,
a legkiválóbb juhokkal,
básáni kosokkal, kecskebakokkal,
a legjobb búzával együtt.
Te pedig szőlő véréből való bort ittál.
verso 15
Mikor Jesurun meghízott, lázadozva rugdalózott.
Meghíztál, megtestesedtél, elhájasodtál.
Ezért elhagyta Istenét, ki alkotta őt,
és megmentésének kőszikláját megvetette.
verso 16
Idegen istenekkel felingerelték,
utálatosságokkal bosszantották.
verso 17
Démonoknak áldoztak, nem Istennek.
Olyan isteneknek, kiket nem ismertek,
újaknak, kik nemrég jöttek,
olyan isteneknek, kiket ősapáitok nem ismertek.
verso 18
Elfeledted a kősziklát, ki nemzett téged,
és megfeledkeztél Istenről, ki világra hozott.
verso 19
Mikor látta ezt Jehova, megvetette őket,
mert fiai és lányai bosszantották.
verso 20
Ezért ezt mondta: »Elrejtem arcom előlük,
meglátom, mi lesz majd belőlük.
Mert romlott nemzedék ez,
fiak, kikben nincsen hűség.
verso 21
Olyasmivel ingereltek fel, ami nem isten,
semmit érő bálványaikkal bosszantottak.
Én is féltékennyé teszem majd őket olyasmivel, ami nem nép,
ostoba nemzettel bosszantom őket.
verso 22
Mert haragom fellángol, mint a tűz,
és felégeti a sír mélyét is,
megemészti a földet és termését,
s lángba borítja a hegyek alapjait.
verso 23
Még több csapást mérek rájuk,
az összes nyilamat rájuk szórom.
verso 24
Kimerültek lesznek az éhségtől,
magas láz és keserű pusztítás emészti meg őket.
A vadak fogait küldöm ellenük,
és porban csúszó hüllők mérgét.
verso 25
Kívül kard veszti el őket,
belül rémület lesz,
így lesz ifjúval és szűzzel,
csecsemővel és ősz hajú emberrel.
verso 26
Ezt mondhattam volna: ’Szétszórom őket,
kitörlöm emléküket az emberek közül.’
verso 27
De tartottam az ellenség válaszától,
hogy ellenfeleik még félremagyarázzák,
és ezt mondják: ’A mi erőnk győzedelmeskedett,
nem Jehova tette mindezt.’
verso 28
Ez a nemzet esztelen,
kik közt nincsen értelem.
verso 29
Ó, bárcsak bölcsek volnának! Elgondolkodnának ezen.
Átgondolnák, mihez vezetnek a tetteik.
verso 30
Egy hogyan üldözhetne 1000-et,
s kettő hogyan futamíthatna meg 10 000-et?
Hacsak kősziklájuk el nem adta őket,
ha Jehova ki nem szolgáltatta őket.
verso 31
Mert az ő kősziklájuk nem olyan, mint a mi kősziklánk,
ezt még ellenségeink is tudják.
verso 32
Mert az ő szőlőtőjük Szodoma szőlőtőjéről való,
és Gomorra teraszos földjéről.
Szőlőszemeik mérgezett szőlőszemek,
fürtjeik keserűek.
verso 33
Boruk kígyóknak mérge,
kobrák kegyetlen mérge.
verso 34
Vajon nincs eltéve nálam,
lepecsételve tárházamban?
verso 35
Enyém a bosszú és a megtorlás
a meghatározott időben, mikor lábuk megcsúszik,
mert közel van szerencsétlenségük napja,
s ami rájuk vár, hamar eljön.«
verso 36
Mert Jehova meg fogja ítélni népét,
és megszánja majd szolgáit,
amikor látja, hogy erejük elfogyott,
és már csak a magára hagyott és a gyenge maradt meg.
verso 37
Azt fogja mondani: »Hol vannak isteneik,
a kőszikla, akinél menedéket kerestek,
verso 38
akik megették áldozataik zsíros részét,
s megitták italáldozataik borát?
Keljenek csak fel, és segítsenek rajtatok!
Legyenek rejtekhelyetekké.
verso 39
Most pedig lássátok, hogy én, én vagyok az,
és nincsenek istenek rajtam kívül.
Ölök és életet adok.
Sebet ejtek és gyógyítok,
senki sem menekülhet meg a kezemből.
verso 40
Mert felemelem kezemet az ég felé,
és megesküszöm: ’Olyan biztos ez, mint hogy én örökké élek’:
verso 41
ha megélesítem fénylő kardomat,
és felkészítem kezem az ítéletre,
bosszút állok ellenfeleimen,
és megfizetek azoknak, akik gyűlölnek.
verso 42
Vérrel részegítem nyilaimat,
és a kardom húst fog enni,
legyilkoltak és foglyok vérével,
az ellenség vezéreinek fejével.«
verso 43
Örüljetek, ti nemzetek, a népével,
mert megbosszulja szolgáinak vérét,
bosszút áll ellenfelein,
és megtisztítja a népe földjét.”
verso 44
Mózes pedig ment, és elmondta ennek az éneknek a szövegét a nép füle hallatára, ő és Hósea, Nún fia.
verso 45
Miután Mózes elmondta mindezeket egész Izraelnek,
verso 46
így szólt még hozzájuk: „Szívleljétek meg mindazt, amit ma figyelmeztetésül mondok nektek, hogy megtaníthassátok a fiaitoknak, hogy gondosan megtartsák ezt az egész törvényt.
verso 47
Mert ezek nemcsak üres szavak, hanem az életeteket jelentik, és ezek által hosszú ideig élhettek a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.”
verso 48
Jehova még ugyanezen a napon beszélt Mózessel, és ezt mondta neki:
verso 49
„Menj fel az Abarimnak erre a hegyére, a Nébó-hegyre, mely Moáb földjén van, Jerikóval szemben, és nézd meg Kánaán földjét, melyet az izraelitáknak adok birtokul.
verso 50
Meghalsz majd a hegyen, amelyre felmész, és a néped mellé kerülsz, mint ahogyan Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen, és a népe mellé került,
verso 51
mert mindketten hűtlenek voltatok hozzám az izraeliták között a kádesi Meriba vizeinél, Cin pusztájában, és nem szenteltetek meg engem Izrael népe előtt.
verso 52
Távolról látod majd azt a földet, de nem mész be arra a földre, melyet Izrael népének adok.”
Libros
