chapter 32
„Figyelj, ó, ég, hadd szóljak,
és hallja a föld is számnak beszédeit!
Oktatásom csepegni fog, mint az eső,
szavaim harmatként hullanak majd,
mint lágy eső a fűre,
és zápor a növényzetre.
Én Jehova nevét hirdetem.
Beszéljetek Istenünk nagyságáról!
Kőszikla, cselekedete tökéletes,
hisz minden tette igazságos.
A hűség Istene, aki sosem igazságtalan.
Igazságos és egyenes ő.
Ők cselekedtek romlottan.
Ők nem az ő gyermekei, a hiányosság az övék.
Csalárd és elferdült nemzedék!
Hát így kell bánnotok Jehovával,
ó, te ostoba és esztelen nép?
Vajon nem Atyád ő, ki létrehozott,
ki megalkotott és megszilárdított?
Emlékezz a régi időkre,
gondoljatok vissza az elmúlt nemzedékek éveire.
Kérdezd meg apádat, ő megmondja neked,
a véneidet, és elmondják neked.
Amikor a legfelségesebb Isten odaadta a nemzeteknek az örökségüket,
amikor szétválasztotta Ádám fiait egymástól,
határt szabott a népeknek
Izrael fiainak a száma szerint.
Mert Jehovának a népe lett a része,
Jákob az ő öröksége.
A puszta földjén talált rá,
kietlen, üvöltő sivatagban.
Védelmezőn körbevette, gondját viselte,
és óvta, mint a szeme fényét.
Mint ahogy a sas, mely kirebbenti fészkét,
köröz a fiókái fölött,
kitárja szárnyait, felveszi őket,
hordozza őket szárnytollain,
úgy Jehova egymaga vezette őt,
nem volt vele idegen isten.
A föld magaslatain járatta,
ő pedig a mező termését ette.
Kőszirtből mézzel táplálta,
kemény kősziklából olajjal,
csordának vajával, nyájnak tejével,
a legkiválóbb juhokkal,
básáni kosokkal, kecskebakokkal,
a legjobb búzával együtt.
Te pedig szőlő véréből való bort ittál.
Mikor Jesurun meghízott, lázadozva rugdalózott.
Meghíztál, megtestesedtél, elhájasodtál.
Ezért elhagyta Istenét, ki alkotta őt,
és megmentésének kőszikláját megvetette.
Idegen istenekkel felingerelték,
utálatosságokkal bosszantották.
Démonoknak áldoztak, nem Istennek.
Olyan isteneknek, kiket nem ismertek,
újaknak, kik nemrég jöttek,
olyan isteneknek, kiket ősapáitok nem ismertek.
Elfeledted a kősziklát, ki nemzett téged,
és megfeledkeztél Istenről, ki világra hozott.
Mikor látta ezt Jehova, megvetette őket,
mert fiai és lányai bosszantották.
Ezért ezt mondta: »Elrejtem arcom előlük,
meglátom, mi lesz majd belőlük.
Mert romlott nemzedék ez,
fiak, kikben nincsen hűség.
Olyasmivel ingereltek fel, ami nem isten,
semmit érő bálványaikkal bosszantottak.
Én is féltékennyé teszem majd őket olyasmivel, ami nem nép,
ostoba nemzettel bosszantom őket.
Mert haragom fellángol, mint a tűz,
és felégeti a sír mélyét is,
megemészti a földet és termését,
s lángba borítja a hegyek alapjait.
Még több csapást mérek rájuk,
az összes nyilamat rájuk szórom.
Kimerültek lesznek az éhségtől,
magas láz és keserű pusztítás emészti meg őket.
A vadak fogait küldöm ellenük,
és porban csúszó hüllők mérgét.
Kívül kard veszti el őket,
belül rémület lesz,
így lesz ifjúval és szűzzel,
csecsemővel és ősz hajú emberrel.
Ezt mondhattam volna: ’Szétszórom őket,
kitörlöm emléküket az emberek közül.’
De tartottam az ellenség válaszától,
hogy ellenfeleik még félremagyarázzák,
és ezt mondják: ’A mi erőnk győzedelmeskedett,
nem Jehova tette mindezt.’
Ez a nemzet esztelen,
kik közt nincsen értelem.
Ó, bárcsak bölcsek volnának! Elgondolkodnának ezen.
Átgondolnák, mihez vezetnek a tetteik.
Egy hogyan üldözhetne 1000-et,
s kettő hogyan futamíthatna meg 10 000-et?
Hacsak kősziklájuk el nem adta őket,
ha Jehova ki nem szolgáltatta őket.
Mert az ő kősziklájuk nem olyan, mint a mi kősziklánk,
ezt még ellenségeink is tudják.
Mert az ő szőlőtőjük Szodoma szőlőtőjéről való,
és Gomorra teraszos földjéről.
Szőlőszemeik mérgezett szőlőszemek,
fürtjeik keserűek.
Boruk kígyóknak mérge,
kobrák kegyetlen mérge.
Vajon nincs eltéve nálam,
lepecsételve tárházamban?
Enyém a bosszú és a megtorlás
a meghatározott időben, mikor lábuk megcsúszik,
mert közel van szerencsétlenségük napja,
s ami rájuk vár, hamar eljön.«
Mert Jehova meg fogja ítélni népét,
és megszánja majd szolgáit,
amikor látja, hogy erejük elfogyott,
és már csak a magára hagyott és a gyenge maradt meg.
Azt fogja mondani: »Hol vannak isteneik,
a kőszikla, akinél menedéket kerestek,
akik megették áldozataik zsíros részét,
s megitták italáldozataik borát?
Keljenek csak fel, és segítsenek rajtatok!
Legyenek rejtekhelyetekké.
Most pedig lássátok, hogy én, én vagyok az,
és nincsenek istenek rajtam kívül.
Ölök és életet adok.
Sebet ejtek és gyógyítok,
senki sem menekülhet meg a kezemből.
Mert felemelem kezemet az ég felé,
és megesküszöm: ’Olyan biztos ez, mint hogy én örökké élek’:
ha megélesítem fénylő kardomat,
és felkészítem kezem az ítéletre,
bosszút állok ellenfeleimen,
és megfizetek azoknak, akik gyűlölnek.
Vérrel részegítem nyilaimat,
és a kardom húst fog enni,
legyilkoltak és foglyok vérével,
az ellenség vezéreinek fejével.«
Örüljetek, ti nemzetek, a népével,
mert megbosszulja szolgáinak vérét,
bosszút áll ellenfelein,
és megtisztítja a népe földjét.”
Mózes pedig ment, és elmondta ennek az éneknek a szövegét a nép füle hallatára, ő és Hósea, Nún fia.
Miután Mózes elmondta mindezeket egész Izraelnek,
így szólt még hozzájuk: „Szívleljétek meg mindazt, amit ma figyelmeztetésül mondok nektek, hogy megtaníthassátok a fiaitoknak, hogy gondosan megtartsák ezt az egész törvényt.
Mert ezek nemcsak üres szavak, hanem az életeteket jelentik, és ezek által hosszú ideig élhettek a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.”
Jehova még ugyanezen a napon beszélt Mózessel, és ezt mondta neki:
„Menj fel az Abarimnak erre a hegyére, a Nébó-hegyre, mely Moáb földjén van, Jerikóval szemben, és nézd meg Kánaán földjét, melyet az izraelitáknak adok birtokul.
Meghalsz majd a hegyen, amelyre felmész, és a néped mellé kerülsz, mint ahogyan Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen, és a népe mellé került,
mert mindketten hűtlenek voltatok hozzám az izraeliták között a kádesi Meriba vizeinél, Cin pusztájában, és nem szenteltetek meg engem Izrael népe előtt.
Távolról látod majd azt a földet, de nem mész be arra a földre, melyet Izrael népének adok.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly