chapter 20
Mármost volt ott egy bajkeverő ember, Seba, a benjáminita Bikri fia. Ez megfújta a kürtöt, és ezt mondta: „Nincs közünk Dávidhoz, és nincs örökségünk Isai fiával. Mindenki menjen az isteneihez, ó, Izrael!”
Erre Izrael emberei mind felhagytak Dávid követésével, és Bikri fiát, Sebát követték. Júda emberei azonban ragaszkodtak királyukhoz a Jordántól fogva Jeruzsálemig.
Amikor Dávid megérkezett jeruzsálemi házába, fogta a tíz másodfeleségét, akiket korábban hátrahagyott, hogy gondot viseljenek a házra, és egy őrzött házban helyezte el őket. Ellátta őket élelemmel, de nem feküdt le velük. Haláluk napjáig elzártságban éltek, mintha özvegyek lennének, noha élt a férjük.
A király akkor így szólt Amasához: „Hívd egybe hozzám Júda embereit három napon belül, és te is legyél itt!”
Amasa tehát egybehívta Júda embereit, de később érkezett a király által meghatározott időnél.
Dávid akkor így szólt Abisaihoz: „Seba, Bikri fia lehet, hogy többet árt nekünk, mint Absolon. Vedd csak magad mellé szolgáimat, és vedd üldözőbe őt, nehogy megerősített városokat találjon, és elmeneküljön előlünk.”
Kivonultak hát Joáb emberei, a kereteusok, a peleteusok és a kiváló harcosok is mind őutána. Kimentek Jeruzsálemből, hogy üldözőbe vegyék Sebát, Bikri fiát.
Amikor közel jártak a nagy kőhöz Gibeonban, Amasa eléjük jött. Joáb pedig harci öltözéket viselt, és a kardja hüvelyestül a csípőjéhez volt erősítve. Amikor előrelépett, kiesett a kardja.
Joáb így szólt Amasához: „Jól vagy, testvérem?” Joáb ekkor megfogta jobb kezével Amasa szakállát, mintha meg akarná csókolni őt.
Amasa azonban nem figyelt a kardra, amely Joáb kezében volt, úgyhogy az hasba szúrta vele, és kifordultak a belső részei a földre. Nem kellett még egyszer hasba szúrnia, mert elsőre megölte őt. Joáb és a testvére, Abisai ezután üldözőbe vették Sebát, Bikri fiát.
Akkor Joáb egyik embere megállt Amasa teste mellett, és ezt mondta: „Aki Joáb oldalán áll, és aki Dávidhoz tartozik, kövesse Joábot!”
Amasa eközben ott feküdt vérbe fagyva az út közepén. Amikor a férfi látta, hogy mindenki megáll, odébb vitte Amasát az útról a mezőre. Majd rádobott egy ruhát, mivel látta, hogy aki csak odaér hozzá, megáll.
Miután odébb vitte az útról, mindenki követte Joábot, hogy üldözze Sebát, Bikri fiát.
Seba pedig keresztülvonult Izrael valamennyi törzsén Ábel-Bét-Maákáig. Bikri leszármazottai ekkor mindnyájan összegyűltek, és ők is utánamentek.
Joáb és az emberei jöttek, és körülzárták őt Ábel-Bét-Maákában. Ostromsáncot emeltek a város ellen, mert azt egy nagy fal vette körül. És a Joábbal levő férfiak mind elkezdték aláásni a falat, hogy ledöntsék azt.
Ekkor egy bölcs asszony kikiáltott a városból: „Figyeljetek, figyeljetek! Mondjátok csak meg Joábnak: »Gyere ide, hadd beszéljek veled!«”
Erre az odament hozzá, és az asszony megkérdezte: „Te vagy Joáb?” Ő így felelt: „Én vagyok.” Az asszony akkor így szólt hozzá: „Hallgasd meg szolgálólányod szavait.” Ezt mondta: „Hallgatlak.”
Az asszony így folytatta: „Régen mindig ezt mondták: »Kérdezősködjenek csak Ábelben, és megoldódnak a gondjaik.«
Én Izrael békeszeretőit és hűségeseit képviselem. Te el akarsz pusztítani egy várost, mely olyan, mint egy anya Izraelben. Miért rombolnád le Jehova tulajdonát?”
Joáb így válaszolt: „Meg sem fordult a fejemben, hogy leromboljam és elpusztítsam.
Nem erről van szó. Egy Efraim hegyvidékéről való ember, Seba, Bikri fia fellázadt Dávid király ellen. Csak őt adjátok ki nekem, és elvonulok.” Az asszony ezt mondta Joábnak: „Figyelj! Kihajítjuk neked a fejét a falon át!”
A bölcs asszony rögtön el is ment az egész néphez. Azok aztán levágták Bikri fiának, Sebának a fejét, és kihajították Joábnak. Ő ekkor megfújta a kürtöt, mire mindenki elvonult, és hazament az otthonába. Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.
Joáb volt Izrael egész seregének a vezére. Benája, Jójada fia a kereteusok és a peleteusok élén állt.
Adórám a kényszermunkára kötelezettek felügyelője volt, és Josafát, Ahilud fia volt az emlékíró.
Seva volt a titkár, Cádók és Abjátár pedig papok voltak.
A jairita Ira is Dávid egyik magas rangú tisztviselője lett.