⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel második könyve
20. fejezet
1. vers
Mármost volt ott egy bajkeverő ember, Seba, a benjáminita Bikri fia. Ez megfújta a kürtöt, és ezt mondta: „Nincs közünk Dávidhoz, és nincs örökségünk Isai fiával. Mindenki menjen az isteneihez, ó, Izrael!”
2. vers
Erre Izrael emberei mind felhagytak Dávid követésével, és Bikri fiát, Sebát követték. Júda emberei azonban ragaszkodtak királyukhoz a Jordántól fogva Jeruzsálemig.
3. vers
Amikor Dávid megérkezett jeruzsálemi házába, fogta a tíz másodfeleségét, akiket korábban hátrahagyott, hogy gondot viseljenek a házra, és egy őrzött házban helyezte el őket. Ellátta őket élelemmel, de nem feküdt le velük. Haláluk napjáig elzártságban éltek, mintha özvegyek lennének, noha élt a férjük.
4. vers
A király akkor így szólt Amasához: „Hívd egybe hozzám Júda embereit három napon belül, és te is legyél itt!”
5. vers
Amasa tehát egybehívta Júda embereit, de később érkezett a király által meghatározott időnél.
6. vers
Dávid akkor így szólt Abisaihoz: „Seba, Bikri fia lehet, hogy többet árt nekünk, mint Absolon. Vedd csak magad mellé szolgáimat, és vedd üldözőbe őt, nehogy megerősített városokat találjon, és elmeneküljön előlünk.”
7. vers
Kivonultak hát Joáb emberei, a kereteusok, a peleteusok és a kiváló harcosok is mind őutána. Kimentek Jeruzsálemből, hogy üldözőbe vegyék Sebát, Bikri fiát.
8. vers
Amikor közel jártak a nagy kőhöz Gibeonban, Amasa eléjük jött. Joáb pedig harci öltözéket viselt, és a kardja hüvelyestül a csípőjéhez volt erősítve. Amikor előrelépett, kiesett a kardja.
9. vers
Joáb így szólt Amasához: „Jól vagy, testvérem?” Joáb ekkor megfogta jobb kezével Amasa szakállát, mintha meg akarná csókolni őt.
10. vers
Amasa azonban nem figyelt a kardra, amely Joáb kezében volt, úgyhogy az hasba szúrta vele, és kifordultak a belső részei a földre. Nem kellett még egyszer hasba szúrnia, mert elsőre megölte őt. Joáb és a testvére, Abisai ezután üldözőbe vették Sebát, Bikri fiát.
11. vers
Akkor Joáb egyik embere megállt Amasa teste mellett, és ezt mondta: „Aki Joáb oldalán áll, és aki Dávidhoz tartozik, kövesse Joábot!”
12. vers
Amasa eközben ott feküdt vérbe fagyva az út közepén. Amikor a férfi látta, hogy mindenki megáll, odébb vitte Amasát az útról a mezőre. Majd rádobott egy ruhát, mivel látta, hogy aki csak odaér hozzá, megáll.
13. vers
Miután odébb vitte az útról, mindenki követte Joábot, hogy üldözze Sebát, Bikri fiát.
14. vers
Seba pedig keresztülvonult Izrael valamennyi törzsén Ábel-Bét-Maákáig. Bikri leszármazottai ekkor mindnyájan összegyűltek, és ők is utánamentek.
15. vers
Joáb és az emberei jöttek, és körülzárták őt Ábel-Bét-Maákában. Ostromsáncot emeltek a város ellen, mert azt egy nagy fal vette körül. És a Joábbal levő férfiak mind elkezdték aláásni a falat, hogy ledöntsék azt.
16. vers
Ekkor egy bölcs asszony kikiáltott a városból: „Figyeljetek, figyeljetek! Mondjátok csak meg Joábnak: »Gyere ide, hadd beszéljek veled!«”
17. vers
Erre az odament hozzá, és az asszony megkérdezte: „Te vagy Joáb?” Ő így felelt: „Én vagyok.” Az asszony akkor így szólt hozzá: „Hallgasd meg szolgálólányod szavait.” Ezt mondta: „Hallgatlak.”
18. vers
Az asszony így folytatta: „Régen mindig ezt mondták: »Kérdezősködjenek csak Ábelben, és megoldódnak a gondjaik.«
19. vers
Én Izrael békeszeretőit és hűségeseit képviselem. Te el akarsz pusztítani egy várost, mely olyan, mint egy anya Izraelben. Miért rombolnád le Jehova tulajdonát?”
20. vers
Joáb így válaszolt: „Meg sem fordult a fejemben, hogy leromboljam és elpusztítsam.
21. vers
Nem erről van szó. Egy Efraim hegyvidékéről való ember, Seba, Bikri fia fellázadt Dávid király ellen. Csak őt adjátok ki nekem, és elvonulok.” Az asszony ezt mondta Joábnak: „Figyelj! Kihajítjuk neked a fejét a falon át!”
22. vers
A bölcs asszony rögtön el is ment az egész néphez. Azok aztán levágták Bikri fiának, Sebának a fejét, és kihajították Joábnak. Ő ekkor megfújta a kürtöt, mire mindenki elvonult, és hazament az otthonába. Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.
23. vers
Joáb volt Izrael egész seregének a vezére. Benája, Jójada fia a kereteusok és a peleteusok élén állt.
24. vers
Adórám a kényszermunkára kötelezettek felügyelője volt, és Josafát, Ahilud fia volt az emlékíró.
25. vers
Seva volt a titkár, Cádók és Abjátár pedig papok voltak.
26. vers
A jairita Ira is Dávid egyik magas rangú tisztviselője lett.
Könyvek
