⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel második könyve
13. fejezet
1. vers
Dávid fiának, Absolonnak volt egy szép húga, akit Támárnak hívtak, és Dávid fia, Amnon beleszeretett.
2. vers
Amnon annyira gyötrődött a húga, Támár miatt, hogy belebetegedett. A lány ugyanis szűz volt, és Amnonnak lehetetlennek tűnt, hogy bármit is tegyen vele.
3. vers
Mármost Amnonnak volt egy Jonadáb nevű társa, aki Dávid testvérének, Simeahnak volt a fia, és aki nagyon ravasz ember volt.
4. vers
Ez így szólt hozzá: „Királynak fia, miért vagy minden reggel ilyen levert? Miért nem mondod el nekem?” Amnon erre így válaszolt: „Szerelmes vagyok Támárba, Absolon testvérem húgába.”
5. vers
Jonadáb ezt mondta neki: „Feküdj az ágyadba, és tettesd magad betegnek. Amikor majd apád meglátogat, így szólj hozzá: »Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a húgom, Támár, és enni adjon nekem. Ha előttem készíti el a betegnek való ételt, és felszolgálja nekem, akkor megeszem.«”
6. vers
Amnon tehát lefeküdt, betegnek tettette magát, és a király el is jött meglátogatni őt. Akkor így szólt Amnon a királyhoz: „Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a húgom, Támár, és előttem süssön két szív alakú süteményt, hogy felszolgálja nekem, és egyek.”
7. vers
Dávid erre üzenetet küldött Támárnak a házba: „Kérlek, menj el testvérednek, Amnonnak a házába, és készíts neki ételt.”
8. vers
Támár tehát elment a testvérének, Amnonnak a házába, aki ott feküdt. Fogta Támár a tésztát, meggyúrta, süteményeket formált belőle Amnon előtt, és megsütötte azokat.
9. vers
Majd fogta a serpenyőt, és kitette Amnon elé a süteményeket. Amnon azonban nem akart enni, hanem így szólt: „Küldjetek ki mindenkit innen!” Erre mindenki kiment.
10. vers
Amnon most ezt mondta Támárnak: „Hozd be az ételt a hálószobába, és szolgáld fel, hogy ehessek.” Támár tehát fogta a szív alakú süteményeket, amelyeket elkészített, és bevitte őket testvéréhez, Amnonhoz a hálószobába.
11. vers
Amikor odavitte azokat neki, hogy egyen, Amnon megragadta őt, és ezt mondta neki: „Gyere, feküdj le velem, húgom!”
12. vers
De az így szólt hozzá: „Ne, testvérem! Ne alázz meg engem, mert nem szabad ilyet tenni Izraelben. Ne kövesd el ezt a gyalázatos tettet!
13. vers
Hogyan tudnék együtt élni ezzel a szégyennel? Téged pedig gyalázatos emberként fognak számontartani Izraelben. Most azért beszélj, kérlek, a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled.”
14. vers
De ő nem akart hallgatni rá, hanem leteperte, és megalázta őt azzal, hogy megerőszakolta.
15. vers
Amnon ezután mélységesen meggyűlölte őt. A gyűlölete nagyobb volt a szerelemnél, melyet korábban érzett iránta. Ezt mondta hát neki: „Kelj fel, és menj innen!”
16. vers
Ő erre így szólt hozzá: „Ne, testvérem! Mert rosszabb az, hogy most elküldesz engem, mint amit az előbb tettél velem!” De ő nem akart hallgatni rá.
17. vers
Azzal odahívta fiatal szolgáját, és ezt mondta neki: „Vidd ki innen, és zárd be az ajtót utána!”
18. vers
(A lányon pedig egy különleges köntös volt, mert ilyen ruhát viseltek a király szűz lányai.) Amnon szolgája tehát kivitte őt, és bezárta utána az ajtót.
19. vers
Támár akkor hamut hintett a fejére, megszaggatta szép köntösét, majd kezét a fejére téve elment, és jajgatva járt-kelt.
20. vers
A testvére, Absolon akkor ezt kérdezte tőle: „Talán a testvéred, Amnon volt veled? Most pedig hallgass, húgom. A testvéred ő. Ne emészd magad ezen.” Támár ezután testvérének, Absolonnak a házában lakott, elszigetelten másoktól.
21. vers
Amikor Dávid király hallott minderről, nagyon megharagudott. De nem akarta megbántani a fiát, Amnont, mert szerette őt, hiszen az elsőszülöttje volt.
22. vers
Absolon pedig semmit sem mondott Amnonnak, se jót, se rosszat. Ugyanis gyűlölte Amnont, amiért az megalázta Támárt, a húgát.
23. vers
Két teljes év múlva Absolon juhnyírói Baál-Hácorban voltak, Efraim közelében, és Absolon meghívta a király összes fiát.
24. vers
Bement a királyhoz, és ezt mondta: „Szolgádnál most juhnyírók vannak. Jöjjön el, kérem, a király és a szolgái velem!”
25. vers
A király azonban ezt mondta Absolonnak: „Nem, fiam! Ha mindannyian elmegyünk, még a terhedre leszünk.” Az unszolása ellenére sem akart elmenni, hanem megáldotta őt.
26. vers
Absolon akkor így szólt: „Ha te nem, akkor hadd jöjjön velünk, kérlek, a testvérem, Amnon.” A király erre ezt mondta neki: „Miért kellene veled mennie?”
27. vers
De Absolon unszolta őt, így aztán elküldte vele Amnont és a király valamennyi fiát.
28. vers
Absolon akkor utasította a szolgáit: „Figyeljetek, és amikor Amnon vidám lesz a bortól, és én azt mondom nektek: »Sújtsatok le Amnonra!«, akkor öljétek meg. Ne féljetek, hiszen én parancsolom ezt nektek! Legyetek erősek és bátrak!”
29. vers
Absolon szolgái pontosan úgy cselekedtek Amnonnal, ahogy Absolon parancsolta. Erre a király többi fia mind fölkelt, felült az öszvérére, és elmenekült.
30. vers
Míg ők úton voltak, Dávid hírt kapott: „Absolon megölte a király minden fiát, és egyikük sem maradt életben.”
31. vers
A király erre fölkelt, megszaggatta a ruháit, lefeküdt a földre, és a szolgái is mind megszaggatott ruhában álltak mellette.
32. vers
De Jonadáb, Dávid testvérének, Simeahnak a fia ezt mondta: „Ne gondolja az én uram, hogy a király minden fiát megölték, mert csak Amnon halt meg. Ez Absolon parancsára történt, aki már akkor elhatározta ezt, amikor Amnon megalázta a húgát, Támárt.
33. vers
Most tehát ne törődjön uram, királyom azzal, amit mondanak, hogy »a király minden fia meghalt«, mert csak Amnon halt meg.”
34. vers
Közben Absolon elmenekült. Később az őrálló felnézett, és látta, hogy sokan jönnek az út felől a hegyoldalnál.
35. vers
Akkor Jonadáb így szólt a királyhoz: „Ott jönnek a király fiai! Úgy történt, ahogy a szolgád mondta.”
36. vers
Alig fejezte be a szavait, a király fiai bejöttek, és hangosan sírtak. A király is, és az összes szolgája is keservesen sírt.
37. vers
Absolon azonban elmenekült, és Talmaihoz, Ammihud fiához, Gesúr királyához ment. Dávid sok napon át gyászolta a fiát.
38. vers
Miután Absolon elmenekült Gesúrba, három évig maradt ott.
39. vers
Idővel Dávid király már vágyott rá, hogy elmenjen Absolonhoz, mert belenyugodott Amnon halálába.
Könyvek
