⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel második könyve
24. fejezet
1. vers
Jehova ismét haragra gyúlt Izrael ellen, amikor valaki felindította ellenük Dávidot, ezt mondva: „Menj, és tarts népszámlálást Izraelben és Júdában.”
2. vers
A király erre így szólt Joábhoz, a sereg vezéréhez, aki nála volt: „Kérlek, járd be Izrael minden törzsét Dántól Beér-Sebáig, és írjátok össze a népet, hogy megtudjam a nép létszámát.”
3. vers
Joáb azonban ezt mondta a királynak: „Adja Jehova Istened, hogy százszorosára növekedjen a nép, és a saját szemével lássa ezt uram, a király! De miért akar uram, királyom ilyet tenni?”
4. vers
Ám a király szava erősebb volt, mint Joábé és a sereg vezéreié. Így hát Joáb és a sereg vezérei kimentek a király színe elől, hogy megszámolják Izrael népét.
5. vers
Átkeltek a Jordánon, és letáboroztak Aróernél, a völgy közepén fekvő várostól jobbra, és elmentek a gáditák felé és Jázerbe.
6. vers
Aztán továbbmentek Gileádba és a Tahtim-Hodsi földjére, majd folytatták útjukat Dán-Jaánba, és elkanyarodtak Szidón felé.
7. vers
Utána elmentek Tírusz erődjéhez és a hivviták meg a kánaániták minden városába, végül pedig eljutottak a júdabeli Negebbe, Beér-Sebába.
8. vers
Így bejárták az egész országot, majd 9 hónap és 20 nap elteltével megérkeztek Jeruzsálembe.
9. vers
Joáb ekkor átadta a királynak az összeírt nép számadatait. Izraelben 800 000 kardforgató férfi volt, Júdában pedig 500 000.
10. vers
Dávidot azonban bántotta a lelkiismerete, miután megszámolta a népet. Ezért ezt mondta Jehovának: „Igen nagy bűnt követtem el azzal, amit tettem. Most azért kérlek, Jehova, bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert nagyon ostobán cselekedtem.”
11. vers
Amikor Dávid reggel fölkelt, Jehova ezt mondta Gád prófétának, Dávid látnokának:
12. vers
„Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja Jehova: ’Három lehetőség közül választhatsz. Válassz, melyiket tegyem veled.’«”
13. vers
Gád tehát bement Dávidhoz, és ezt mondta neki: „Hét éven át éhínség legyen az országodban? Vagy három hónapig menekülnöd kelljen ellenségeid elől, mert üldöznek? Vagy három napig járvány legyen az országodban? Most hát gondold át alaposan, hogy mit feleljek annak, aki küldött engem.”
14. vers
Dávid erre így szólt Gádhoz: „Nagyon gyötrődöm emiatt. Inkább Jehova sújtson csapással, mert ő nagyon irgalmas, de emberek kezébe ne kerüljek.”
15. vers
Jehova akkor előidézte, hogy járvány pusztítson Izraelben reggeltől fogva a meghatározott időig, úgyhogy meghalt a népből 70 000 ember Dántól Beér-Sebáig.
16. vers
Amikor az angyal kinyújtotta a kezét Jeruzsálem felé, hogy elpusztítsa, Jehova sajnálatot érzett a csapás miatt, és így szólt az angyalhoz, aki pusztított a nép között: „Elég! Engedd le a kezed!” Jehova angyala ekkor a jebuszita Arauna szérűjének a közelében volt.
17. vers
Amikor Dávid látta az angyalt, aki pusztította a népet, így szólt Jehovához: „Én vétkeztem, és én tettem rosszat. De ezek az emberek, ezek mit tettek? Engem sújtsál csapással, kérlek, és apám házát!”
18. vers
Ezért hát azon a napon Gád bement Dávidhoz, és ezt mondta neki: „Menj fel, állíts oltárt Jehovának a jebuszita Arauna szérűjén.”
19. vers
Dávid tehát felment Gád szavára, ahogy Jehova megparancsolta.
20. vers
Amikor Arauna letekintett, és látta, hogy a király és a szolgái felé tartanak, rögtön kiment, és arcra borult a király előtt.
21. vers
Arauna ezt kérdezte: „Miért jött uram, királyom a szolgájához?” Dávid így válaszolt: „Hogy megvegyem tőled a szérűt, és oltárt építsek Jehovának, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás.”
22. vers
Arauna azonban ezt mondta Dávidnak: „Vegye csak el uram, a király, és ajánlja csak fel, amit jónak lát. Itt vannak a marhák az égőáldozathoz, és a cséplőszán meg a marhák szerszámai tűzifának.
23. vers
Mindezt odaadom neked, ó, király!” Ezután így szólt Arauna a királyhoz: „Legyen kegyes hozzád Jehova, a te Istened!”
24. vers
A király azonban ezt mondta Araunának: „Nem. Inkább megveszem tőled. Nem mutatok be Jehova Istenemnek ingyen kapott égőáldozatokat.” Dávid tehát megvette a szérűt és a marhákat 50 ezüstsekelért.
25. vers
És Dávid oltárt épített ott Jehovának, majd égőáldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel. Jehova ezek után válaszolt az országért mondott könyörgésekre, és megszűnt az Izraelt sújtó csapás.
Könyvek
