⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel második könyve
19. fejezet
1. vers
Jelentették Joábnak: „A király sír, és gyászolja Absolont.”
2. vers
Az aznap aratott győzelem örömét gyász váltotta fel az egész nép körében, mert hallották, hogy a király bánkódik a fia miatt.
3. vers
És a nép csendben tért vissza azon a napon a városba, mint akik szégyenkeznek amiatt, hogy megfutamodtak a csatában.
4. vers
A király betakarta az arcát, és ezt kiáltozta: „Fiam, Absolon! Absolon fiam, fiam!”
5. vers
Aztán Joáb bement a házba a királyhoz, és ezt mondta: „Szégyent hoztál ma minden szolgádra, akik ma megmentették az életedet, a fiaid, a lányaid, a feleségeid és a másodfeleségeid életét.
6. vers
Szereted a gyűlölőidet, és gyűlölöd azokat, akik szeretnek. Mert ma egyértelművé tetted, hogy a vezéreid és a szolgáid semmit sem jelentenek neked. Biztos vagyok benne, hogy ha csak Absolon élne ma, és mi, a többiek mind halottak lennénk, az nem bántana.
7. vers
Most tehát kelj föl, menj ki, és nyugtasd meg a szolgáidat, mert Jehovára esküszöm, hogy ha nem mész ki, egyetlen ember sem marad veled az éjjel. Ez pedig rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, ami fiatalságodtól fogva mostanáig ért.”
8. vers
Így hát a király fölkelt, leült a városkapuban, és ezt elmondták az egész népnek: „A király ott ül a kapuban.” Erre az egész nép a király elé ment.
Az összes legyőzött izraelita pedig elmenekült az otthonába.
9. vers
És Izrael minden törzsében ezen vitatkoztak: „A király szabadított meg bennünket az ellenségeinktől, és ő mentett meg minket a filiszteusoktól, most viszont elmenekült az országból Absolon miatt.
10. vers
Absolon, akit királyunkká tettünk, meghalt a csatában. Most tehát miért nem tesztek semmit, hogy visszahozzátok a királyt?”
11. vers
Dávid király ezt az üzenetet küldte a papoknak, Cádóknak és Abjátárnak: „Beszéljetek Júda véneivel, és ezt mondjátok nekik: »Miért késlekednétek azzal, hogy visszahozzátok a királyt a palotájába? Hiszen arról értesült a király a házában, hogy egész Izrael vissza akarja vinni őt.
12. vers
Testvéreim és vér szerinti rokonaim vagytok. Akkor miért késlekednétek, hogy visszahozzátok a királyt?«
13. vers
Amasának pedig ezt mondjátok: »Nemde vér szerinti rokonom vagy? Mérjen rám súlyos büntetést Isten, ha mostantól nem te leszel a hadvezérem Joáb helyett.«”
14. vers
Így aztán Dávid meggyőzte Júda minden emberét. Meg is üzenték a királynak: „Gyere vissza valamennyi szolgáddal együtt.”
15. vers
A király tehát elindult visszafelé, és eljutott a Jordánig. Júda népe pedig elment Gilgálba a király elé, hogy átvezesse a királyt a Jordánon.
16. vers
Akkor a benjáminita Simei, Gera fia, aki Bahurimból való volt, sietve lement Júda embereivel Dávid király elé,
17. vers
és vele 1000 ember Benjáminból. Ciba, Saul házának szolgája is lesietett 15 fiával és 20 szolgájával a Jordánhoz a király elé.
18. vers
Átkelt a gázlón, hogy átvezesse a király háznépét, és hogy teljesítse, amit a király kíván. Simei, Gera fia pedig leborult a király előtt, amikor az át akart kelni a Jordánon.
19. vers
Így szólt a királyhoz: „Ne tartson vétkesnek az én uram, és ne rója fel nekem a rosszat, amit a te szolgád tett azon a napon, amelyen uram, a király elhagyta Jeruzsálemet. Bárcsak ne venné a szívére azt a király,
20. vers
mert jól tudja a te szolgád, hogy vétkezett. Ezért ma elsőként jöttem el József egész házából uram, királyom elé.”
21. vers
Erre Abisai, Céruja fia ezt mondta: „Hát ne haljon meg Simei, amiért Jehova felkentjét szidalmazta?”
22. vers
Dávid azonban ezt mondta: „Ne törődjetek ezzel, Céruja fiai! Miért ellenkeztek ma velem? Hát ma haljon meg valaki Izraelben? Hiszen ma lettem újra király Izrael felett.”
23. vers
Akkor a király így szólt Simeihez: „Nem halsz meg.” És megesküdött neki a király.
24. vers
Mefibóset, Saul unokája is lement a király elé. Ő sem a lábát, sem a bajuszát nem ápolta, és a ruháit sem mosta attól a naptól fogva, hogy a király elment, egészen addig a napig, amelyen békével visszatért.
25. vers
Amikor Jeruzsálembe érkezett a király elé, akkor a király így szólt hozzá: „Miért nem jöttél velem, Mefibóset?”
26. vers
Erre ő így felelt: „Uram, királyom, a szolgám csapott be engem. Mert ezt mondtam: »Felnyergeltetem a szamaramat, hogy ráüljek, és a királlyal menjek.« Ugyanis sánta vagyok.
27. vers
Ő viszont megrágalmazott engem, a te szolgádat uramnál, a királynál. De uram, királyom olyan, mint az igaz Isten angyala. Tedd hát azt, amit jónak látsz.
28. vers
Apám egész háznépét halálra ítélhette volna az én uram, a király, és te mégis megengedted, hogy szolgád is az asztalodnál étkezzen. Milyen alapon követelhetnék még bármit is a királytól?”
29. vers
A király azonban így szólt hozzá: „Ne folytasd! Úgy döntöttem, hogy te és Ciba osztoztok a mezőn.”
30. vers
Mefibóset erre ezt mondta a királynak: „Legyen csak övé az egész, most, hogy az én uram, királyom békével megjött a házába.”
31. vers
A gileádi Barzillai aztán lejött Rógelimból, hogy elkísérje a királyt a Jordán folyóig.
32. vers
Barzillai egyébként igen idős volt, 80 éves, és ő látta el élelemmel a királyt, amikor az Mahanaimban tartózkodott, mert igen gazdag ember volt.
33. vers
A király ezért ezt mondta Barzillainak: „Kelj át velem, én pedig ellátlak élelemmel Jeruzsálemben.”
34. vers
Barzillai azonban így szólt a királyhoz: „Hány nap van még hátra az életemből, hogy fölmenjek a királlyal Jeruzsálembe?
35. vers
80 éves vagyok ma már. Tudok-e különbséget tenni jó és rossz között, vagy érzi-e az ízét a te szolgád annak, amit eszem és iszom? Hallom-e még az énekes férfiak és nők hangját? Miért legyen hát még szolgád is uramnak, a királynak terhére?
36. vers
Elég az, hogy a te szolgád elkísérhette a királyt a Jordánig. Miért is adna nekem ilyen jutalmat a király?
37. vers
Hadd térjen vissza, kérlek, a te szolgád. Hadd haljak meg a városomban, közel az én apám és anyám sírjához. Itt van azonban szolgád: Kimhám. Ő keljen át urammal, a királlyal. Tedd vele azt, amit jónak látsz.”
38. vers
A király erre ezt mondta: „Kimhám átjön velem, én pedig azt teszem vele, amit jónak látsz. És bármit kérsz is tőlem, megteszem neked.”
39. vers
Ekkor az egész nép elindult, hogy átkeljen a Jordánon, és amikor a király is átkelt, megcsókolta Barzillait, és megáldotta őt, az pedig hazament.
40. vers
Amikor a király átment Gilgálba, Kimhám is vele ment. Júda egész népe és Izrael népének fele pedig átvezette a királyt.
41. vers
Majd Izrael emberei mind odamentek a királyhoz, és ezt mondták neki: „Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, és hoztak át téged és háznépedet a Jordánon, és veled együtt minden emberedet?”
42. vers
Júda emberei mind így válaszoltak Izrael embereinek: „Mert rokonságban vagyunk a királlyal. Miért haragszotok emiatt? Ettünk-e bármit is a király költségére, vagy kaptunk-e ajándékot?”
43. vers
Izrael emberei azonban így válaszoltak Júda embereinek: „Nekünk tíz részünk van a királyságban, ezért Dávidhoz is több jogunk van, mint nektek. Miért bántatok hát velünk megvetéssel? Hát nem minket illetett volna az elsőbbség, hogy visszahozzuk a királyunkat?” De Júda emberei szavának nagyobb súlya volt, mint Izrael emberei szavának.
Könyvek
