⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel második könyve
2. fejezet
1. vers
Dávid ezután megkérdezte Jehovát: „Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?” Jehova erre ezt mondta neki: „Menj föl.” Dávid ezt kérdezte: „Hová menjek?” Ő így válaszolt: „Hebronba.”
2. vers
Így hát Dávid fölment oda a két feleségével: a jezréeli Ahinoámmal, és Abigaillal, a kármeli Nábál özvegyével.
3. vers
Dávid azokat az embereket is fölvitte, akik vele voltak, mindegyiket a háznépével együtt. A Hebron körüli városokban telepedtek le.
4. vers
Akkor odamentek Júda férfiai, és felkenték ott Dávidot Júda népének királyává.
Elmondták Dávidnak: „A jábes-gileádi emberek temették el Sault.”
5. vers
Dávid ezért követeket küldött a jábes-gileádi emberekhez ezzel az üzenettel: „Áldjon meg titeket Jehova, amiért ilyen kedvesen bántatok uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek őt!
6. vers
Bánjon veletek Jehova odaadó szeretettel, és legyen hozzátok hűséges! Sőt, én is kedves leszek veletek, amiért ezt tettétek.
7. vers
Most tehát legyetek erősek és bátrak, mert Saul, az uratok meghalt, és Júda népe engem kent fel, hogy király legyek fölöttük.”
8. vers
Ábner, Nér fia, Saul hadseregének vezére azonban maga mellé vette Is-Bósetet, Saul fiát, majd átvitte őt Mahanaimba,
9. vers
és Gileádnak, az asúriaknak, Jezréelnek, Efraimnak, Benjáminnak és egész Izraelnek királyává tette őt.
10. vers
Is-Bóset, Saul fia 40 éves korában lett Izrael királya, és 2 évig uralkodott. Júda népe viszont Dávidot támogatta.
11. vers
Dávid 7 évig és 6 hónapig volt király Júda népe felett Hebronban.
12. vers
Idővel Ábner, Nér fia, és Is-Bósetnek, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanaimból Gibeonba.
13. vers
Joáb, Céruja fia, meg Dávid szolgái szintén kivonultak, és összetalálkoztak azokkal Gibeon tavánál. Az egyik csoport a tó egyik oldalán, a másik csoport pedig a tó másik oldalán várakozott.
14. vers
Végül Ábner így szólt Joábhoz: „Rajta, küzdjenek meg a férfiak előttünk!” Joáb erre ezt mondta: „Küzdjenek!”
15. vers
Fölkeltek hát, és átmentek szám szerint 12-en Benjámin és Is-Bóset, Saul fia részéről, és 12-en Dávid szolgái közül.
16. vers
Megragadták egymást a fejüknél fogva, és mindegyik az ellenfele oldalába döfte a kardját, úgyhogy mindnyájan elestek. Így hát ez a hely, mely Gibeonban van, a Helkát-Haccurim nevet kapta.
17. vers
Az ezt követő harc rendkívül kegyetlenné vált azon a napon, míg végül Ábner és Izrael férfiai vereséget szenvedtek Dávid szolgáitól.
18. vers
Ott volt Céruja három fia is: Joáb, Abisai és Asáhel. Asáhel fürge lábú volt, mint a gazella a mezőn.
19. vers
Asáhel üldözőbe vette Ábnert, és se jobbra, se balra nem akart letérni Ábner mögül.
20. vers
Amikor Ábner hátratekintett, ezt kérdezte: „Te vagy az, Asáhel?” Ő így válaszolt: „Én.”
21. vers
Akkor Ábner ezt mondta neki: „Térj le jobbra vagy balra, és kapd el valamelyik fiatal férfit. Vedd el magadnak, amit leszedsz róla.” De Asáhel nem akart felhagyni az üldözésével.
22. vers
Ábner ezért megint odaszólt Asáhelnek: „Ne üldözz tovább! Miért terítselek le? Hogyan tudnék akkor a testvéred, Joáb szemébe nézni?”
23. vers
De az sehogy sem akart felhagyni az üldözésével, ezért Ábner hasba döfte a lándzsa tompa végével, úgyhogy a hátán jött ki a lándzsa. Asáhel pedig összeesett, és ott helyben meghalt. Akik csak arra jártak, ahol Asáhel összeesett és meghalt, mind megálltak.
24. vers
Ezután Joáb és Abisai vette üldözőbe Ábnert. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Amma dombjához, amely Giahhal szemben van, a Gibeon pusztájába vivő útnál.
25. vers
A benjáminiták Ábner köré gyűltek, csoportot alkottak, és felsorakoztak egy domb tetején.
26. vers
Ábner ekkor odakiáltott Joábnak: „Hát sosem nyugszik meg a kardunk? Nem tudod, hogy úgyis csak keserűség lesz a vége? Mikor szólsz már a népnek, hogy forduljon vissza testvérei üldözéséből?”
27. vers
Joáb erre ezt mondta: „Ha nem szóltál volna, akkor csak reggelre hagyott volna fel a nép azzal, hogy a testvéreit üldözze. Olyan biztos ez, mint hogy az igaz Isten él!”
28. vers
Joáb erre megfújta a kürtöt, és az emberei felhagytak Izrael üldözésével. És megszűntek a harcok.
29. vers
Ábner meg az emberei egész éjszaka meneteltek az Arabán keresztül, átkeltek a Jordánon, és átvonultak az egész szurdokon, végül eljutottak Mahanaimba.
30. vers
Miután Joáb visszafordult Ábner üldözéséből, összegyűjtötte az egész népet. Dávid szolgái közül 19 ember hiányzott Asáhelen kívül.
31. vers
Ám Dávid szolgái vereséget mértek a benjáminitákra és Ábner embereire: 360-an haltak meg közülük.
32. vers
Asáhelt elvitték, és eltemették apja betlehemi sírjába. Azután Joáb meg az emberei egész éjszaka meneteltek, és hajnalban értek Hebronba.
Könyvek
