⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel második könyve
17. fejezet
1. vers
Ahitófel aztán így szólt Absolonhoz: „Hadd válasszak ki, kérlek, 12 000 embert. Aztán elindulok, és még az éjjel üldözőbe veszem Dávidot.
2. vers
Rárontok, amikor fáradt és erőtlen, hogy rémületbe essen. Menekülni fog mindenki, aki vele van, én pedig csak a királyt ölöm meg.
3. vers
Aztán visszahozom hozzád az egész népet. A visszatérésük attól függ, hogy mi történik azzal az emberrel, akit keresel. Akkor majd az egész nép békére lel.”
4. vers
Ez a javaslat pedig nagyon tetszett Absolonnak és Izrael minden vénjének.
5. vers
Absolon mégis ezt mondta: „Hívd ide, kérlek, az arkita Húsait is. Hallgassuk meg, hogy ő mit mond.”
6. vers
Húsai tehát bement Absolonhoz, Absolon pedig így szólt hozzá: „Ezt tanácsolta Ahitófel. Hallgassunk rá? Ha nem, akkor mondd meg!”
7. vers
Húsai erre ezt mondta Absolonnak: „Ahitófel ezúttal nem jó tanácsot adott!”
8. vers
Húsai így folytatta: „Jól tudod, hogy apád és az emberei erősek, és el vannak keseredve, akárcsak egy anyamedve, amely elvesztette bocsait a mezőn. Emellett apád katona, és nem éjszakázik együtt az embereivel.
9. vers
Jelen pillanatban egy barlangban vagy valahol máshol rejtőzik. És ha ő támad először, akkor azok, akik meghallják, ezt mondják majd: »Vereséget szenvedett az Absolonnal tartó nép!«
10. vers
Még azok az emberek is, akik olyan bátrak, mint az oroszlán, biztosan elbátortalanodnak. Mert egész Izrael tudja, hogy a te apád erős ember, és a vele levő emberek is bátrak.
11. vers
Én a következőt tanácsolom: Gyűljön hozzád egész Izrael Dántól Beér-Sebáig, oly nagy számban, mint a tengernél a homokszemek, és te vezesd őket a harcba.
12. vers
Aztán rátámadunk, bárhol legyen is, és ellepjük azt a területet, mint ahogy a harmat ellepi a földet. És egyikük sem marad életben; sem ő, sem a vele levő emberek.
13. vers
Ha pedig visszavonul valamelyik városba, akkor egész Izraellel elmegyünk, és elpusztítjuk azt a várost. Kötelekkel levonszoljuk a völgybe, míg végül egyetlen kavics sem marad belőle.”
14. vers
Erre Absolon és Izrael valamennyi embere ezt mondta: „Jobb az arkita Húsai tanácsa, mint Ahitófelé.” Jehova ugyanis elhatározta, hogy meghiúsítja Ahitófel jól kigondolt tervét, hogy pusztulást hozzon Jehova Absolonra.
15. vers
Húsai később így szólt Cádókhoz és Abjátárhoz, a papokhoz: „Ezt tanácsolta Ahitófel Absolonnak és Izrael véneinek, és ezt tanácsoltam jómagam.
16. vers
Most tehát gyorsan üzenjetek Dávidnak, és figyelmeztessétek: »Ne maradj a puszta gázlóinál ma éjjel, hanem inkább kelj át, különben megölik a királyt és a vele levő egész népet.«”
17. vers
Jonatán és Ahimaác a városon kívül, az Én-Rógelnél maradtak, hogy ne lássa meg őket senki. Így aztán egy szolgálólány elment, és elmondott nekik mindent, ők pedig elsiettek, hogy beszámoljanak erről Dávid királynak.
18. vers
Egy ifjú azonban meglátta őket, és szólt Absolonnak. Ezért hát ők ketten gyorsan elmentek, és Bahurimban betértek egy ember házába, akinek az udvarán volt egy kút. Leereszkedtek abba,
19. vers
a férfi felesége pedig befedte egy takaróval a kút tetejét, és beterítette darált gabonával. És senki sem vett észre semmit.
20. vers
Absolon szolgái pedig odamentek az asszonyhoz a házba, és megkérdezték: „Hol van Ahimaác és Jonatán?” Az asszony így felelt nekik: „Továbbmentek innen a folyóhoz.” Akkor folytatták a keresést, de nem találták meg őket, így hát visszatértek Jeruzsálembe.
21. vers
Miután a férfiak elmentek, ezek feljöttek a kútból, majd mentek, és beszámoltak Dávid királynak. Ezt mondták neki: „Menjetek, és gyorsan keljetek át a folyón, mert Ahitófel ezt tervelte ki ellenetek.”
22. vers
Dávid és a vele levő egész nép erre tüstént elindult, és átkelt a Jordánon. Mire a reggel felvirradt, mindenki átjutott a Jordán túlsó partjára.
23. vers
Amikor Ahitófel látta, hogy nem fogadták meg a tanácsát, felnyergelt egy szamarat, és elment a házába, a városába. Utasításokat adott a háznépének, aztán felakasztotta magát. Így hát meghalt, és eltemették ősapái sírjába.
24. vers
Időközben Dávid Mahanaimba ment, Absolon pedig átkelt a Jordánon Izrael embereivel.
25. vers
Absolon Amasát nevezte ki Joáb helyett a sereg vezérének. Amasa egy olyan ember fia volt, akit úgy hívtak, hogy Itra, az izraelita. Itra lefeküdt Abigaillal, Náhás lányával, Cérujának, Joáb anyjának a testvérével.
26. vers
Izrael meg Absolon Gileád földjén táborozott.
27. vers
Amint Dávid Mahanaimba érkezett, Sóbi, az ammoniták városából, Rabbából való Náhás fia, és a Lo-Debárból való Mákir, Ammiél fia, továbbá a Rógelimból való gileádi Barzillai
28. vers
hoztak fekhelyeket, tálakat, agyagedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, lóbabot, lencsét, pirított gabonát,
29. vers
mézet, vajat, juhokat és tehéntúrót. Mindezt Dávidnak és a vele levő népnek hozták, hogy legyen mit enniük, mert ezt mondták: „Éhes, fáradt és szomjas a nép a pusztában.”
Könyvek
