⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Sámuel második könyve
capítulo 17
verso 1
Ahitófel aztán így szólt Absolonhoz: „Hadd válasszak ki, kérlek, 12 000 embert. Aztán elindulok, és még az éjjel üldözőbe veszem Dávidot.
verso 2
Rárontok, amikor fáradt és erőtlen, hogy rémületbe essen. Menekülni fog mindenki, aki vele van, én pedig csak a királyt ölöm meg.
verso 3
Aztán visszahozom hozzád az egész népet. A visszatérésük attól függ, hogy mi történik azzal az emberrel, akit keresel. Akkor majd az egész nép békére lel.”
verso 4
Ez a javaslat pedig nagyon tetszett Absolonnak és Izrael minden vénjének.
verso 5
Absolon mégis ezt mondta: „Hívd ide, kérlek, az arkita Húsait is. Hallgassuk meg, hogy ő mit mond.”
verso 6
Húsai tehát bement Absolonhoz, Absolon pedig így szólt hozzá: „Ezt tanácsolta Ahitófel. Hallgassunk rá? Ha nem, akkor mondd meg!”
verso 7
Húsai erre ezt mondta Absolonnak: „Ahitófel ezúttal nem jó tanácsot adott!”
verso 8
Húsai így folytatta: „Jól tudod, hogy apád és az emberei erősek, és el vannak keseredve, akárcsak egy anyamedve, amely elvesztette bocsait a mezőn. Emellett apád katona, és nem éjszakázik együtt az embereivel.
verso 9
Jelen pillanatban egy barlangban vagy valahol máshol rejtőzik. És ha ő támad először, akkor azok, akik meghallják, ezt mondják majd: »Vereséget szenvedett az Absolonnal tartó nép!«
verso 10
Még azok az emberek is, akik olyan bátrak, mint az oroszlán, biztosan elbátortalanodnak. Mert egész Izrael tudja, hogy a te apád erős ember, és a vele levő emberek is bátrak.
verso 11
Én a következőt tanácsolom: Gyűljön hozzád egész Izrael Dántól Beér-Sebáig, oly nagy számban, mint a tengernél a homokszemek, és te vezesd őket a harcba.
verso 12
Aztán rátámadunk, bárhol legyen is, és ellepjük azt a területet, mint ahogy a harmat ellepi a földet. És egyikük sem marad életben; sem ő, sem a vele levő emberek.
verso 13
Ha pedig visszavonul valamelyik városba, akkor egész Izraellel elmegyünk, és elpusztítjuk azt a várost. Kötelekkel levonszoljuk a völgybe, míg végül egyetlen kavics sem marad belőle.”
verso 14
Erre Absolon és Izrael valamennyi embere ezt mondta: „Jobb az arkita Húsai tanácsa, mint Ahitófelé.” Jehova ugyanis elhatározta, hogy meghiúsítja Ahitófel jól kigondolt tervét, hogy pusztulást hozzon Jehova Absolonra.
verso 15
Húsai később így szólt Cádókhoz és Abjátárhoz, a papokhoz: „Ezt tanácsolta Ahitófel Absolonnak és Izrael véneinek, és ezt tanácsoltam jómagam.
verso 16
Most tehát gyorsan üzenjetek Dávidnak, és figyelmeztessétek: »Ne maradj a puszta gázlóinál ma éjjel, hanem inkább kelj át, különben megölik a királyt és a vele levő egész népet.«”
verso 17
Jonatán és Ahimaác a városon kívül, az Én-Rógelnél maradtak, hogy ne lássa meg őket senki. Így aztán egy szolgálólány elment, és elmondott nekik mindent, ők pedig elsiettek, hogy beszámoljanak erről Dávid királynak.
verso 18
Egy ifjú azonban meglátta őket, és szólt Absolonnak. Ezért hát ők ketten gyorsan elmentek, és Bahurimban betértek egy ember házába, akinek az udvarán volt egy kút. Leereszkedtek abba,
verso 19
a férfi felesége pedig befedte egy takaróval a kút tetejét, és beterítette darált gabonával. És senki sem vett észre semmit.
verso 20
Absolon szolgái pedig odamentek az asszonyhoz a házba, és megkérdezték: „Hol van Ahimaác és Jonatán?” Az asszony így felelt nekik: „Továbbmentek innen a folyóhoz.” Akkor folytatták a keresést, de nem találták meg őket, így hát visszatértek Jeruzsálembe.
verso 21
Miután a férfiak elmentek, ezek feljöttek a kútból, majd mentek, és beszámoltak Dávid királynak. Ezt mondták neki: „Menjetek, és gyorsan keljetek át a folyón, mert Ahitófel ezt tervelte ki ellenetek.”
verso 22
Dávid és a vele levő egész nép erre tüstént elindult, és átkelt a Jordánon. Mire a reggel felvirradt, mindenki átjutott a Jordán túlsó partjára.
verso 23
Amikor Ahitófel látta, hogy nem fogadták meg a tanácsát, felnyergelt egy szamarat, és elment a házába, a városába. Utasításokat adott a háznépének, aztán felakasztotta magát. Így hát meghalt, és eltemették ősapái sírjába.
verso 24
Időközben Dávid Mahanaimba ment, Absolon pedig átkelt a Jordánon Izrael embereivel.
verso 25
Absolon Amasát nevezte ki Joáb helyett a sereg vezérének. Amasa egy olyan ember fia volt, akit úgy hívtak, hogy Itra, az izraelita. Itra lefeküdt Abigaillal, Náhás lányával, Cérujának, Joáb anyjának a testvérével.
verso 26
Izrael meg Absolon Gileád földjén táborozott.
verso 27
Amint Dávid Mahanaimba érkezett, Sóbi, az ammoniták városából, Rabbából való Náhás fia, és a Lo-Debárból való Mákir, Ammiél fia, továbbá a Rógelimból való gileádi Barzillai
verso 28
hoztak fekhelyeket, tálakat, agyagedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, lóbabot, lencsét, pirított gabonát,
verso 29
mézet, vajat, juhokat és tehéntúrót. Mindezt Dávidnak és a vele levő népnek hozták, hogy legyen mit enniük, mert ezt mondták: „Éhes, fáradt és szomjas a nép a pusztában.”
Libros
