⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Sámuel második könyve
capítulo 14
verso 1
Joáb, Céruja fia pedig megtudta, hogy a király szíve vágyakozik Absolon után.
verso 2
Így aztán Joáb elküldött Tékoába, és hozatott onnan egy okos asszonyt. Ezt mondta neki: „Tégy úgy, kérlek, mint aki gyászol, és vegyél fel gyászruhát. Ne dörzsöld be magad olajjal. Viselkedj úgy, mint egy olyan asszony, aki már hosszú ideje gyászol.
verso 3
Aztán menj, és a következőt mondd a királynak.” Akkor Joáb elmondta neki, hogy mit mondjon.
verso 4
A tékoai asszony be is ment a királyhoz, arccal a földre borult, és így szólt: „Segíts nekem, ó, király!”
verso 5
A király ezt mondta neki: „Mi a panaszod?” Erre ő így szólt: „Ó, jaj, özvegyasszony vagyok én, a férjem halott.
verso 6
A te szolgálólányodnak két fia volt. Összeverekedtek a mezőn, de nem volt ott senki, hogy szétválassza őket. Az egyik aztán leütötte és megölte a másikat.
verso 7
Aztán az egész család rátámadt a te szolgálólányodra, és ezt hajtogatja: »Add ki azt, aki leütötte a testvérét, hogy megöljük őt a testvéréért, még ha ez azt jelenti is, hogy nem marad örökös!« Meg fogják ölni a fiamat, az utolsó reménységemet, aki megmaradt nekem, hogy ne maradjon fenn férjemnek a neve, és utódja se legyen a földön.”
verso 8
A király erre így szólt az asszonyhoz: „Menj haza, én pedig intézkedni fogok az ügyedben.”
verso 9
A tékoai asszony akkor ezt mondta a királynak: „Ó, uram, királyom, a bűn terhe rám és apám háznépére nehezedjen, de a király és az ő trónja ártatlan.”
verso 10
A király erre így szólt: „Ha valaki még ezek után is mond neked valamit, hozd csak elém, és soha többé nem fog bántani!”
verso 11
De ő ezt mondta: „Kérem, ne feledkezzen meg a király Jehováról, a te Istenedről, hogy ne pusztítson a vérbosszuló, és meg ne ölje a fiamat.” Erre a király így szólt: „A fiadnak egyetlen hajszála sem görbül meg. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!”
verso 12
Az asszony akkor ezt mondta: „Hadd szóljon egy szót, kérlek, a te szolgálólányod az én uramhoz, a királyhoz.” Erre ő így szólt: „Beszélj!”
verso 13
Az asszony ezt mondta: „Miért gondoltad, hogy valami ehhez hasonlót teszel Isten népe ellen? Amikor így szól a király, vétkessé teszi magát, hiszen a saját számkivetett fiát nem hozatja vissza.
verso 14
Biztosan meghalunk, és olyanok leszünk, mint a földre öntött víz, amelyet nem lehet összegyűjteni. De Isten nem vesz el életet, inkább keresi a módját, hogy a számkivetett ne maradjon előtte mindig számkivetett.
verso 15
Azért jöttem, hogy elmondjam ezt uramnak, a királynak, mert megfélemlített engem a nép. Ezért ezt mondta magában a te szolgálólányod: »Hadd beszéljek a királlyal! Talán teljesíteni fogja rabszolgájának kérését a király.
verso 16
Bárcsak odafigyelne a király, és megszabadítaná rabszolgáját annak kezéből, aki teljesen meg akar fosztani engem és egyetlen fiamat az Istentől kapott örökségtől!«
verso 17
Aztán ezt mondta a te szolgálólányod: »Bárcsak megnyugtatna uram, királyom szava!« Mert olyan az én uram, a király, mint az igaz Isten angyala, hiszen meg tudja különböztetni, mi a jó, és mi a rossz. Legyen veled Jehova, a te Istened!”
verso 18
A király ekkor ezt mondta az asszonynak: „Kérdezek tőled valamit, de kérlek, ne titkolj el semmit.” Az asszony így válaszolt: „Beszéljen, kérem, uram, a király!”
verso 19
A király akkor ezt kérdezte: „Nem Joáb utasított téged erre?” Az asszony így válaszolt: „Ó, uram, királyom, olyan biztos, mint hogy élsz, hogy pontosan úgy van, ahogy uram, a király mondja. Mert Joáb, a te szolgád utasított engem, és ő mondta el, hogy mit mondjon a te szolgálólányod.
verso 20
Azért tette ezt a szolgád, Joáb, hogy más fordulatot adjon a dolognak, de az én uram olyan bölcs, mint az igaz Isten angyala, és mindent tud, ami az országban történik.”
verso 21
A király ezután így szólt Joábhoz: „Rendben, megteszem ezt. Menj, és hozd vissza az ifjú Absolont!”
verso 22
Joáb erre arccal a földre borult, és dicsérte a királyt. Ezt mondta: „Ma már tudja a te szolgád, hogy jóindulattal vagy irántam, ó, uram, királyom, mert teljesítette szolgája kérését a király.”
verso 23
Joáb ezután fölkelt, elment Gesúrba, és elhozta Absolont Jeruzsálembe.
verso 24
A király azonban így szólt: „Térjen vissza a maga házába, de nem jöhet a színem elé.” Absolon tehát visszatért a házába, és nem ment a király színe elé.
verso 25
Mármost egész Izraelben nem volt még egy olyan férfi, akit annyira jóképűnek tartottak volna, mint Absolont. Tetőtől talpig hibátlan volt.
verso 26
Amikor levágatta a haját – márpedig minden év végén le kellett vágatnia, mivel olyan nehéz volt –, a haja 200 sekelt nyomott a királyi kősúly szerint.
verso 27
Absolonnak három fia született, és egy lánya, akit Támárnak hívtak. Támár gyönyörű nő volt.
verso 28
Absolon már két teljes éve lakott Jeruzsálemben, de nem ment a király színe elé.
verso 29
Absolon magához hívta hát Joábot, hogy elküldje a királyhoz, de Joáb nem akart eljönni. Majd másodszor is elküldött érte, de az továbbra sem akart eljönni.
verso 30
Végül így szólt a szolgáihoz: „Joáb földje az enyém mellett van, és árpa van rajta. Menjetek, gyújtsátok fel!” Absolon szolgái tehát felgyújtották azt.
verso 31
Joáb erre fogta magát, elment Absolon házába, és így szólt hozzá: „Miért gyújtották fel a szolgáid a földemet?”
verso 32
Absolon ezt válaszolta Joábnak: „Ezt üzentem neked: »Gyere, hadd küldjelek el a királyhoz, hogy megkérdezd tőle, miért kellett eljönnöm Gesúrból. Jobb lett volna, ha ott maradok. Most azért hadd menjek a király színe elé, és ha van valami vétkem, hát öljön meg!«”
verso 33
Joáb be is ment a királyhoz, és mindezeket elmondta neki. Erre ő hívatta Absolont, az pedig bement a királyhoz, és arccal a földre borult előtte. A király ezután megcsókolta Absolont.
Libros
