⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

Sámuel második könyve

capítulo 6


Capítulos:


verso 1

Dávid megint összegyűjtötte Izrael legjobb csapatait: 30 000 embert.


verso 2

Akkor Dávid és a vele levő férfiak elindultak Baálé-Júdába, hogy felhozzák onnan az igaz Isten ládáját, amely előtt az emberek dicsőítik a seregek Jehovájának nevét, aki a trónján ül a kerubok felett.


verso 3

Csakhogy az igaz Isten ládáját föltették egy új szekérre, hogy úgy vigyék el Abinádáb házából, amely a dombon volt. Uzzah és Ahió, Abinádáb fiai vezették az új szekeret.


verso 4

Elvitték hát az igaz Isten ládáját Abinádáb házából, amely a dombon volt. Ahió pedig a láda előtt ment.


verso 5

Dávid és Izrael egész népe Jehova színe előtt ünnepelt mindenféle borókafa hangszerrel, hárfákkal, más húros hangszerekkel, tamburinokkal, szisztrumokkal meg cintányérokkal.


verso 6

De amikor Nákon szérűjéhez értek, Uzzah odanyúlt az igaz Isten ládájához, és megfogta, mert az állatok majdnem felborították.


verso 7

Erre Jehova haragja fellángolt Uzzah ellen, és az igaz Isten lesújtott rá a tiszteletlenségéért. Ő pedig meghalt ott, az igaz Isten ládája mellett.


verso 8

Ám Dávid mérges lett, amiért Jehova haragja kitört Uzzah ellen. És annak a helynek Pérec-Uzzah a neve mind a mai napig.


verso 9

Ezért azon a napon Dávid megijedt Jehovától, és így szólt: „Hogyan fog eljutni hozzám Jehova ládája?”


verso 10

És Dávid nem akarta elvinni Jehova ládáját magához, Dávid városába. Ehelyett elvitette azt a gáti Obed-Edom házába.


verso 11

Jehova ládája három hónapig maradt a gáti Obed-Edom házában. És Jehova áldása volt Obed-Edomon és egész háznépén.


verso 12

Beszámoltak erről Dávid királynak: „Jehova megáldotta Obed-Edom házát és mindenét az igaz Isten ládája miatt.” Dávid ezért elment, hogy nagy örömmel elvigye az igaz Isten ládáját Obed-Edom házából Dávid városába.


verso 13

Miután Jehova ládájának hordozói hat lépést tettek, ő feláldozott egy bikát és egy hizlalt állatot.


verso 14

Dávid pedig teljes erővel forgott, úgy táncolt Jehova színe előtt, és mindeközben lenvászon efódot viselt.


verso 15

Örömkiáltások és kürtszó mellett vitte fel Dávid és Izrael egész népe Jehova ládáját.


verso 16

Amikor azonban Jehova ládája megérkezett Dávid városába, Saul lánya, Mikál letekintett az ablakból, és meglátta Dávid királyt, amint ugrándozik és forogva táncol Jehova színe előtt. Emiatt szívből megvetette őt.


verso 17

Bevitték hát Jehova ládáját, és a helyére tették abban a sátorban, amelyet Dávid állíttatott neki. Dávid ezután égőáldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel Jehova előtt.


verso 18

Amikor Dávid végzett az égőáldozatok és a közösségi áldozatok bemutatásával, megáldotta a népet a seregek Jehovájának nevében.


verso 19

Ezenkívül kiosztott az egész népnek, Izrael egész sokaságának, minden férfinak és nőnek egy-egy karika formájú kenyeret, egy-egy datolyalepényt és egy-egy mazsolalepényt. Ezután az egész nép elment, mindenki a maga házába.


verso 20

Amikor Dávid visszatért, hogy megáldja a háznépét, Saul lánya, Mikál kijött elé, és ezt mondta: „Mily dicsőségessé tette magát ma Izrael királya, amikor félmeztelenül táncolt szolgái rabszolgalányainak szeme láttára, ahogy csak egy ostoba teszi!”


verso 21

Dávid erre így szólt Mikálhoz: „Jehova színe előtt ünnepeltem, aki inkább engem választott, semmint apádat és egész háznépét, és aki engem nevezett ki vezetőnek Jehova népe, Izrael fölé. Ezért ünnepelni fogok Jehova színe előtt,


verso 22

és még ennél is jobban megalázom magamat, sőt még a magam szemében is jelentéktelen leszek. Ám a rabszolgalányok, akiket említettél, ők dicsőíteni fognak.”


verso 23

Ezért Saul lányának, Mikálnak nem született gyermeke a halála napjáig.

Capítulos:


Libros