⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Sámuel második könyve

23. fejezet

Fejezetek:

Ezek Dávid utolsó szavai:

„Így szól Dávid, Isai fia,
így szól az a férfi, aki magasra emeltetett,
Jákob Istenének felkentje,
Izrael énekeinek kedvelt énekese.

2. vers

Jehova szelleme beszélt általam,
az ő szava volt nyelvemen.

3. vers

Izrael Istene szólt,
Izrael kősziklája beszélt hozzám:

»Amikor igazságos az, aki az emberek fölött uralkodik,
és istenfélelemmel uralkodik,

4. vers

olyan az, mint a reggeli fény, mikor felragyog a nap,
mint egy felhőtlen reggel.

Olyan, mint a ragyogás az eső után,
mely füvet sarjaszt a földből.«

5. vers

Hát nem ilyen az én házam Isten előtt?

Hiszen örökké tartó szövetséget kötött velem,
melyet minden részletre kiterjedően elrendezett és biztossá tett.

Mivel ez jelenti a megmentésem, és ebben van minden gyönyörűségem,
nemde ezért fog virulni?

6. vers

De a semmirekellőktől mind megszabadulnak, mint a tövisbokroktól,
mert kézzel nem lehet megfogni őket.

7. vers

Ha hozzájuk nyúl az ember,
állig föl kell fegyverkeznie vassal és lándzsanyéllel,
és ott helyben teljesen föl kell égetnie őket.”

8. vers

Ezek Dávid kiemelkedő harcosai név szerint: a tahkemonita Joséb-Bassebet; ő volt a feje a háromnak. Egyszer 800 embert ölt meg a lándzsájával.

9. vers

Utána következett Eleázár, Ahóhi fiának, Dodónak a fia. Ő egyike volt annak a három kiemelkedő harcosnak, akik Dáviddal voltak, amikor gúnyt űztek a filiszteusokból. Azok odagyűltek a csatára, és amikor Izrael emberei meghátráltak,

10. vers

ő volt az, aki hősiesen helytállt, és öldöste a filiszteusokat, míg a karja el nem fáradt, és a keze meg nem merevedett a kard szorításától. Jehova így nagy győzelmet szerzett azon a napon. A katonák pedig újból csatlakoztak hozzá, hogy kifosszák a leölteket.

11. vers

Utána következett a harári Agé fia: Sammah. A filiszteusok összegyűltek Lehinél, ahol volt egy földterület tele lencsével; a katonák pedig megfutamodtak a filiszteusok elől.

12. vers

Ő azonban odaállt a földterület közepére, védte azt, és öldöste a filiszteusokat, úgyhogy Jehova nagy győzelmet szerzett.

13. vers

Aratáskor a 30 főember közül hárman lementek Dávidhoz Adullám barlangjába. A filiszteusok egyik csapata pedig Refaim völgyében táborozott.

14. vers

Dávid ekkor a rejtekhelyén tartózkodott, míg a filiszteusok egyik előőrse Betlehemben volt.

15. vers

Dávid aztán sóvárogva ezt mondta: „Bárcsak ihatnék a Betlehem kapujánál lévő víztároló vizéből!”

16. vers

Erre a három kiemelkedő harcos behatolt a filiszteusok táborába, és vizet húzott a Betlehem kapujánál lévő víztárolóból. Odavitték Dávidnak, de ő nem akart inni belőle, hanem kiöntötte Jehova elé.

17. vers

Így szólt: „Ó, Jehova, elképzelhetetlennek tartom, hogy megtegyem ezt! Azoknak a férfiaknak a vérét igyam, akik az életük kockáztatásával mentek el?” Ezért hát nem akart inni belőle. Ezeket tette a három kiemelkedő harcos.

18. vers

Abisai, Céruja fiának, Joábnak a testvére pedig feje volt másik háromnak, és 300 embert ölt meg a lándzsájával. Ugyanolyan hírneve volt, mint az első háromnak.

19. vers

Noha őt övezte a legnagyobb tisztelet a másik három közül, és ő volt a vezetőjük, azért az első hárommal nem ért fel.

20. vers

Benája, Jójada fia bátor ember volt, aki sok hőstettet vitt véghez Kabcéelben. Ő ölte meg a moábi Áriel két fiát, és ő volt az, aki egy havas napon leereszkedett egy vizesverembe, és megölt egy oroszlánt.

21. vers

Megölt egy rendkívül termetes egyiptomi férfit is. Bár az egyiptominak lándzsa volt a kezében, ő megtámadta egy bottal, kiragadta a lándzsát az egyiptomi kezéből, és tulajdon lándzsájával ölte meg.

22. vers

Ezeket tette Benája, Jójada fia. Ugyanolyan hírneve volt, mint a három kiemelkedő harcosnak.

23. vers

Noha őt még nagyobb tisztelet övezte, mint a 30-at, azért az első hárommal nem ért fel. Ennek ellenére Dávid kinevezte őt a testőrsége élére.

24. vers

Asáhel, Joáb testvére a 30 közé tartozott: Elhanán, a betlehemi Dodó fia,

25. vers

a haródi Sammah, a haródi Elika,

26. vers

a peleti Hélec, Ira, aki a tékoai Ikkés fia,

27. vers

az anatóti Abiézer, a husatita Mebunnai,