⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel második könyve
12. fejezet
1. vers
Jehova ezért elküldte Nátánt Dávidhoz. Az be is ment hozzá, és ezt mondta neki: „Volt két ember egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény.
2. vers
A gazdagnak igen sok juha és marhája volt,
3. vers
a szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy nőstény báránykája, amelyet pénzen vett. Gondoskodott róla, és az a fiaival együtt nőtt fel nála. Kevéske ételéből evett, a poharából ivott, és a karjaiban aludt. Olyan volt neki, mintha a lánya lett volna.
4. vers
Idővel látogató érkezett a gazdaghoz, de ő nem akart a saját juhaiból és marháiból ételt készíteni a hozzá érkezett utazónak. Ehelyett elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el a hozzá érkezett embernek.”
5. vers
Dávid erre éktelen haragra gerjedt az ellen az ember ellen, és így szólt Nátánhoz: „Halált érdemel, aki ilyet tesz! Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!
6. vers
Négyszeresen térítse vissza a bárányt, amiért ezt tette, és nem volt könyörületes.”
7. vers
Nátán akkor így szólt Dávidhoz: „Te vagy az az ember! Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Én kentelek föl Izrael királyává, és én szabadítottalak meg Saul kezéből.
8. vers
Kész voltam neked adni urad házát, és karjaidba urad feleségeit, és neked adtam az uralmat Izrael és Júda felett. Ha pedig ez nem lett volna elég, kész voltam még ennél sokkal többet is megtenni érted.
9. vers
Miért vetetted meg Jehova szavát, azt cselekedve, ami rossz a szemében? A hettita Uriást karddal ölted meg! Az ammoniták kardjával öletted meg őt, majd feleségül vetted a feleségét.
10. vers
Így hát sohasem távozik el a kard a házadtól, mert megvetettél engem azzal, hogy feleségül vetted a hettita Uriás feleségét.«
11. vers
Ezt mondja Jehova: »Saját házadból hozok bajt rád. Szemed láttára veszem el feleségeidet, és adom őket más férfinak, és ő fényes nappal fekszik le a feleségeiddel.
12. vers
Te titokban cselekedtél, de én egész Izrael előtt, fényes nappal teszem ezt.«”
13. vers
Dávid ekkor így szólt Nátánhoz: „Vétkeztem Jehova ellen.” Nátán ezt válaszolta Dávidnak: „Jehova is megbocsátja bűnödet. Nem halsz meg.
14. vers
De mivel ebben a dologban rendkívül tiszteletlenül bántál Jehovával, a fiúnak, aki most született neked, meg kell halnia.”
15. vers
Nátán ezután elment a házába.
Jehova pedig csapással sújtotta a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, és az megbetegedett.
16. vers
Dávid könyörgött az igaz Istenhez a fiúért, és szigorú böjtre fogta magát. Bement, és az éjszakát a földön fekve töltötte.
17. vers
Házának vénei odaálltak fölé, és megpróbálták felemelni a földről, de ő ellenállt, és nem akart velük enni.
18. vers
A hetedik napon meghalt a gyermek, de Dávid szolgái nem merték megmondani neki, hogy a gyermek halott. Ezt mondták: „Amikor a gyermek még élt, szóltunk hozzá, de nem hallgatott ránk. Hát hogy mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek? Még valami rosszat tesz.”
19. vers
Amikor Dávid észrevette, hogy a szolgái sugdolóznak, megértette, hogy a gyermek meghalt. Így szólt hát a szolgáihoz: „Meghalt a gyermek?” Ezt válaszolták: „Meg.”
20. vers
Dávid akkor felkelt a földről. Megmosakodott, bedörzsölte magát olajjal, átöltözött, majd elment Jehova házába, és leborult. Ezután hazament, és kérte, hogy hozzanak neki ételt, majd evett.
21. vers
A szolgái ezt kérdezték tőle: „Miért tettél így? Amikor még élt a gyermek, böjtöltél és sírtál érte, de ahogy meghalt, fölkeltél és ettél.”
22. vers
Ő ezt válaszolta: „Amikor még élt a gyermek, böjtöltem és sírtam, mert azt mondtam magamban: »Ki tudja, Jehova talán kegyes lesz hozzám, és életben hagyja a gyermeket.«
23. vers
Most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Talán vissza tudom őt hozni? Én elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza hozzám.”
24. vers
Dávid ezután megvigasztalta a feleségét, Betsabét. Bement hozzá, és együtt volt vele. Az asszony idővel fiút szült, és az a Salamon nevet kapta. Jehova szerette a gyermeket,
25. vers
és üzenetet küldött Nátán prófétával, hogy Jehovára való tekintettel a Jedidja nevet adják neki.
26. vers
Joáb pedig folytatta a harcot az ammoniták városa, Rabba ellen, és elfoglalta a királyi várost.
27. vers
Joáb követeket küldött hát Dávidhoz ezekkel a szavakkal: „Harcoltam Rabba ellen, és elfoglaltam a vízivárost.
28. vers
Most tehát gyűjtsd össze a sereg többi részét, üss tábort a várossal szemben, és foglald el! Máskülönben én teszem meg, és akkor nekem fogják tulajdonítani a város elfoglalását.”
29. vers
Dávid tehát összegyűjtötte az egész sereget, elment Rabbába, harcolt ellene, és elfoglalta.
30. vers
Majd levette Malkám fejéről a koronát. Ennek súlya egy talentum arany volt, és drágakövek voltak rajta. Ez Dávid fejére került. Emellett óriási zsákmányt hozott el a városból.
31. vers
Elhozta az ott élő népet is, és kőfűrészelésre kényszerítette őket, éles vasszerszámokkal meg vasfejszével dolgoztatta őket, továbbá téglakészítésre fogta őket. Így tett az ammoniták minden városával. Végül Dávid és az egész sereg visszatért Jeruzsálembe.
Könyvek
