chapter 5
Idővel Izrael törzsei mind elmentek Dávidhoz Hebronba, és ezt mondták: „Nézd! Mi a vér szerinti rokonaid vagyunk.
A múltban, amikor még Saul volt a király felettünk, te voltál az, aki Izraelt a hadjáratai során vezette. Jehova így szólt hozzád: »Te fogod terelgetni népemet, Izraelt, és te leszel Izrael vezetője.«”
Izrael vénei tehát mindnyájan elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban Jehova előtt. Ezután fölkenték Dávidot Izrael királyává.
Dávid 30 éves volt, amikor király lett, és 40 évig uralkodott.
Hebronban 7 évig és 6 hónapig uralkodott Júda felett, Jeruzsálemben pedig 33 évig uralkodott egész Izrael és Júda felett.
A király és az emberei elmentek Jeruzsálembe a jebusziták ellen, akik azon a területen laktak. Azok így gúnyolták Dávidot: „Sosem fogsz ide bejutni! Sőt, a vakok meg a sánták fognak elűzni.” Ugyanis ezt gondolták: „Sosem fog ide bejutni Dávid.”
Ám Dávid elfoglalta Sion erődjét, amely most Dávid városa.
Dávid ezért így szólt azon a napon: „Akik megtámadják a jebuszitákat, menjenek át a csatornán, hogy lesújtsanak a sántákra és a vakokra, akiket gyűlöl Dávid!” Ezért is mondják: „A vakok és a sánták sosem jutnak be a házba.”
Azután Dávid letelepedett az erődben, és azt Dávid városának nevezték. Dávid akkor építkezni kezdett körös-körül, a Dombtól befelé.
Így aztán Dávidnak egyre nagyobb hatalma lett, és Jehova, a seregek Istene vele volt.
Hírám, Tírusz királya pedig követeket küldött Dávidhoz, meg cédrusfát, famunkásokat és falépítő kőműveseket, és hozzáfogtak, hogy házat építsenek Dávidnak.
Dávid felismerte, hogy Jehova megszilárdította őt mint Izrael királyát, és felmagasztalta a királyságát népéért, Izraelért.
Dávidnak több másodfelesége és felesége is lett Jeruzsálemben, miután odament Hebronból. És születtek még fiai és lányai.
Ők születtek neki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán, Salamon,
Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,
Elisáma, Eljáda és Elifélet.
Mikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot felkenték Izrael királyává, felvonultak mind, hogy megkeressék őt. Amikor Dávid hallott erről, lement a rejtekhelyre.
A filiszteusok aztán megérkeztek, és ellepték Refaim völgyét.
Dávid akkor megkérdezte Jehovát: „Felvonuljak-e a filiszteusok ellen? Segítesz-e nekem, hogy legyőzzem őket?” Jehova erre így szólt Dávidhoz: „Vonulj fel, mert biztosan segítek neked, hogy legyőzd a filiszteusokat.”
Dávid tehát elment Baál-Perácimba, és legyőzte ott őket. Akkor ezt mondta: „Jehova áttört előttem ellenségeimen, mint ahogy rést ütnek a vizek.” Ezért nevezte el azt a helyet Baál-Perácimnak.
A filiszteusok otthagyták a bálványaikat, és Dávid meg az emberei elvitték azokat.
Később újra felvonultak a filiszteusok, és ellepték Refaim völgyét.
Dávid akkor megkérdezte Jehovát, de ő ezt mondta: „Ne szemből támadj rájuk. Inkább kerülj a hátuk mögé, és a bákabokrok előtt támadd meg őket.
És ha majd menetelés zaját hallod a bákabokrok teteje felől, akkor cselekedj határozottan, mert Jehova kivonul előtted, hogy legyőzze a filiszteusok seregét.”
Dávid úgy is tett, ahogy megparancsolta neki Jehova, és öldöste a filiszteusokat Gébától egészen Gézerig.